A zöld mellényes lany -azaz a legerösebb kötél-

A kezdet olyan nehéz…kell az indulashoz a kello “loket”, az elso mondat, az elos szo, mert anelkul nem tudom elkezdeni iromanyomat. Mar nagyon rég varom ezt a pillanatot, s most pedig kéretlenul leultem a gep elé, és elkezdtem irni, mert mar tovabb nem varhatok.A baratsagot céloztam ma targyul, azért mert szeretném mindenkivel megosztani az érzést amit egy barat tudata taplal az emberi agyban! S mindazt amit egy barat véghez visz értünk. A puszta létével megkönnyiti életünk hosszu, néha maganyos utjat. Latom benne mindazt a kitartast nehéz pillanatokban, a segito szot, a kedves mosolyt, amivel mas nem ajandékoz meg, csak egy igaz BARAT!
Egy barat, aki olyan, mint kotel egy hatalmas szakadék felett. Valamit osszeköt, két részt egyé alakit. Egy hidat képez, ami atengedi a segitség szelet a szakadékon.

Nekem is van ilyen zsinegem, egy, ami nagyon vastag kötélként nem is olyan régota, de annal inkabb körém tekeredik. Nem! Nem ugy mint egy kigyo, ami megfojtja aldozatat, s megeszi, ez annal kellemesebb. Ez a zsineg olyan lassan és észrevétlenul ivodott a lényembe.

Ha felidézem az elsö emlékeimet csak a zöld mellénye jut eszembe, s ahogy zavaraban mindig a hajat a füle mögé teszi. Sokat tanultam töle, persze az elsö idöszakban nem hittem hogy ez az a kötél, ami valaha is erösebb lesz majd mas köteleimnél…tudtam szükségem van az informacioira,amiket atad, de masra nem igazan szamitottam.

Tudtam, hogy minden nap talakozom vele, mindig leultem mellé, mint kicsi tanitvany a mesteréhez. De naprol napra hetrol hetre megvaltozott kapcsolatunk.

Ossehozott minket a fagy, az acsorgas, varakozas a buszra, a késoi haza menetel, az elszantsag, s mi minden mas még.

S egyszer csak elkezdtunk bizni a masikban, emlékszem pontosan mivel kezdodott. Kérdezgettem, s valaszolt, elmondta ovatosan a titkait,s én is elmondtam az enyéimet…. rajottunk, ez a beszélgetés megkönnyitette lelkünket. Ezek utan, ha nagy teher nyomta valamelyikünket, nem kérdeztuk egym
ást, csak mondtuk.

Késobb talan az volt mindkettonkben a legfigyelemremétobb jel, hogy a csendben semmi emberi reakciot nem mutatva is igazan jol érezzuk magunkat egyutt.

Nem hiszem, hogy nala onzetlenebb lénnyel valaha is talakozott volna az ember. (mindekinek ez a vélemenye rola, aki valaha is szoba allt vele) Olyan lélek lakozik benne, ami annyi jot és figyelmességet takar, annyit tanulhatna tole az emberiség. Annyi egyuttérzést, akarateröt, s segitséget....

Néha lelkiismeret gyotort,mert feltettem magamban egy csomo kérdést, amiket nem tudtam rola, s tudtam, hogy o pontosan tudja ezeket rolam ….szégyeltem néha, hogy nem éreztem magm annyira figyelmesnek vele szemben, mint amennyire o volt velem. Nem voltam biztos abban, hogy jo baratja tudok lenni. Aztan rajottem, hogy magatol sosem fog beszélni a maganéletérol, mert mindig alarendeli magat masoknak. Elkezdtem hat kérdésekkel bombazni, s akkor megismertem az igazi kotelet! Azt akit eddig csak a szamitogep szakértojének, mesteremnek, -akitol az infokat szuper intenziven vettem at- tartottam, elkezdett elottem kötélle fonodni mely elinditotta a hidat a lelkem felé, valami atkotést az életemben!

Akkor még ezt nem tudtam! Akkor még nem volt tiszta szamomra. Hittem, hogy ez is egy atlagos zsineg, ami ugyan ugy mint minden kotél egyszer tul kicsi lesz, tul vékonyra sikerul, s elszakad valahol. Mert hat van ilyen sok sok ezer az ember életében, nem igaz?

De most, hogy itt vagyok haromezer kilometerre a kotelemtol érzem, hogy idaig is elér, s elég eros ahoz, hogy minden korulmények kozott kitartson.

S hogy tavolodik az ido egyre jobban hiszem sokat dolgozott ejszakakon, nappalokon at, hogy ez a kotel ennyire eros es szakadasmentesre sikeredjen az o részérol. Olyan anyagbol kepezte ki, amely elszakithatatlan, vizhatlan, fagyallo!

Mikor ujra meg ujra talakozunk ez a kotél ujraéled az elhalt részein, s tovabb vastagodik a végeken.

Jo, hogy van! Ha haza zarandoklom masodik utam hozza vezet, s a legtobb idomet vele akarom tolteni. Ujabb csondben ujra s ujra erezhessem, hogy kerek a vilag, s igy jo ahogy van a kis kötélkémmel együtt!

Címkék:
0 Responses