Tegnap gondom, bajom, gyerekem, férjem hatra hagyva elmentem kirugni a hambol...persze nem egy szombat esti laz volt. Egy két gyermekes, baratnömmel elmentünk délutan kavezni. De ha mar egyszer elszabadul az ember, akkor tisztességes helyre illik menni. Igy jutottunk el a rue de Rivolira, a forro csokoladéjarol hires Café Angelina-ba. A helyröl annyit érdemes tudni, hogy 1903 ota létezik és az alapitoja egy osztrak volt. Sok hiresség megfordult mar itt, emiatt is érdemes nyitott szemmel jarni errefelé.
Par perces sorban allas utan sikeresen helyet kaptunk, persze a hely tömve volt, és amolyan parizsiasan, intimitas nélkül, a könyököd éppen hogy nem érinti a szomszéd asztalnal ülöét...
Timivel persze megallas nélkül beszélgetünk, témank kifogyhatatlan. Kihasznaljuk, hogy most nincs gyereksiras, pelenkacsere miatt félbe szakadt mondatok, témak....mondanom sem kell, ömlött belölünk a szo!
Az étlapra pillantva enyhén megallt bennem az ütö. Az ülöhelyre varva, kecsesen sorakoznak a szines, incsiklandozo sütemények egy üvegvitrin mögött. Mondhatnam, hogy mindez csak marketing! De jol csinaljak! A haz specialitasat mindenképp meg akartam kostolni. A neve is egészen jol cseng: MONT BLANC...jo, akkor kérek a hirhedt forro csokibol és egy ilyen izé blant! Meglepöen nyugtazom, hogy a mosoly nélküli pincérlany néhany masodperc alatt megérkezik a süteményünkkel, ami nem azért van mert hirességeként szerepelünk a parizsi lapok cimlapjan, hanem mert gyorsan "tul akarnak lenni rajtunk", hogy minnél több vendéget tudjanak fogadni...ez is egyfajta turistaüzem.
Nos, kérem megosztom veletek a tapasztalatom. Elnézest azoktol akik a parizsi sikkes kavézokat imadjak. En inkabb elüldögélek egy kevésbe ismertebb csendes helyen, ahol a masik asztalnal ülö nem lat a szamba! A gasztronomiai élményem pedig a következö: a sütemény, amit ettem, otthon is egyszerüen elkészithetö és akar hivhatnank Kékesnek is... fogsz egy diszpapirt, amolyan muffinosat, beleteszel egy karacsonyrol maradt habkarikat, arra ranyomsz tejszinhabot, és a tetején gömb formaban szépen elhelyezed a geszetnyepürét...ezért Parizs belvarosaban elkérnek 7 eurot! Plussz a kihagyhatatlan forro csokoladé, ami nem nyerte el tetszésemet szintén 7 euro volt. Az életem eddigi legjobb forrocsokijat Debrecenben ittam meg tavaly karacsonykor.
Par perces sorban allas utan sikeresen helyet kaptunk, persze a hely tömve volt, és amolyan parizsiasan, intimitas nélkül, a könyököd éppen hogy nem érinti a szomszéd asztalnal ülöét...
Timivel persze megallas nélkül beszélgetünk, témank kifogyhatatlan. Kihasznaljuk, hogy most nincs gyereksiras, pelenkacsere miatt félbe szakadt mondatok, témak....mondanom sem kell, ömlött belölünk a szo!
Az étlapra pillantva enyhén megallt bennem az ütö. Az ülöhelyre varva, kecsesen sorakoznak a szines, incsiklandozo sütemények egy üvegvitrin mögött. Mondhatnam, hogy mindez csak marketing! De jol csinaljak! A haz specialitasat mindenképp meg akartam kostolni. A neve is egészen jol cseng: MONT BLANC...jo, akkor kérek a hirhedt forro csokibol és egy ilyen izé blant! Meglepöen nyugtazom, hogy a mosoly nélküli pincérlany néhany masodperc alatt megérkezik a süteményünkkel, ami nem azért van mert hirességeként szerepelünk a parizsi lapok cimlapjan, hanem mert gyorsan "tul akarnak lenni rajtunk", hogy minnél több vendéget tudjanak fogadni...ez is egyfajta turistaüzem.
Nos, kérem megosztom veletek a tapasztalatom. Elnézest azoktol akik a parizsi sikkes kavézokat imadjak. En inkabb elüldögélek egy kevésbe ismertebb csendes helyen, ahol a masik asztalnal ülö nem lat a szamba! A gasztronomiai élményem pedig a következö: a sütemény, amit ettem, otthon is egyszerüen elkészithetö és akar hivhatnank Kékesnek is... fogsz egy diszpapirt, amolyan muffinosat, beleteszel egy karacsonyrol maradt habkarikat, arra ranyomsz tejszinhabot, és a tetején gömb formaban szépen elhelyezed a geszetnyepürét...ezért Parizs belvarosaban elkérnek 7 eurot! Plussz a kihagyhatatlan forro csokoladé, ami nem nyerte el tetszésemet szintén 7 euro volt. Az életem eddigi legjobb forrocsokijat Debrecenben ittam meg tavaly karacsonykor.