Buenos Aires, 2006.01.05.

10 000 méter magasan a tenger szint felett sem aludtam még életemben, alattam pedig az ocean, s a Boeing 777 lassu moralylassal halad a célegyenes felé. 13 ora mulva oda is érünk! Bar ilyen sebességgel.... (900 km/h) Fáradt vagyok, sehogyan sem jön alom a szememre. Holnap mar ott alszom! – merengek izugatottan alvas helyett az apro takarom alatt, amit a masodosztályon egyszerü segitségképpen kaptam az alvashoz!
Ha jol ossze is huzom magam akkor sem sikerul tökéletesen becsomagolnom a testem a takaro ala.
Probalom becsukni a szemem, magam sem hiszem el, hogy mindazt látni fogom, amit eddig csak az otthon internetröl letöltött képeken keresztul lattam! ARGENTINA......a szo kiejtése számomra egyet jelent a kincs megtalalasaval, az abszolut teljességgel!
Ez igy könnyünek tünik, de zsibbad a bal lábam, kicsit összébb kéne kucorodni, csak ugy összehuzni magam, de nem lehet, még a svéd srác mellettem félre érti közeledésem, pedig öszintén semmi „egyéb” gondolat nem vezérel, csak is az alvasi poz megfelelö felvétele!!
Pillanatokon belül landolunk, még kiélvezhetem addig a légörvény örömeit! Valaki szenved a masik oldalon, én kicsit titkolom.
- Ah, semmi az egész.....-mondogatom magamban, miközben azon jár az agyam, hogy hogyan fogom megélni életemben elöször, hogy télböl ny
árba ébredek fel.

Elsö élményem az egeszböl, -mivel agrár vér csörgedezik bennem-, az, mintha a kicsit tavaszias idöböl egy uborkasatora, vagy igy jobban hangzik, egy üveghazbal bemennél!
A reptérröl elindulva, szinte féltem barmihez hozzanyulni, a szülök jol berögzött intelmei fülemben csengtek:- Fiam! Ovatosan, ki tudja nem e fertözött!! Hat én aztan annyira ovatos voltam, fertötlenitettem a szallodaban a budi karimajat, papucs volt a labamon mikor tusoltam, és a luxus netovabbja, hogy asvanyvizzel mostam meg a fogamat!
Ennél ovatossabb mŕr nem is lehetne senki!

Hatalmas utazas elött altunk, elsö izben Buenos Aires felfedezésére indultunk. A nyari zaportol csurom vizesen sétaltunk vissza a szallodaba, de nem bantuk, hisz, ha ezeben a napokban otthon érne el minket a zuhi, kicsit sietösebbre vettük volna a tempot! Késöbb sokkal ovatosabban indultunk a napi kilometerünknek, a hŕtizsŕkban ezek utan mar nem csak asvanyvizet pakoltunk, hanem vizhatlan rucikat is! 18 ora ut var rank, irany észak, ahol részese lehetek a természet egyik kimagaslo csodajanak!
De elöbbb nézzük mivel is fogunk mi utazni. Hat nem a Hatvani Volan helyközi jarata, pedig eddig csak ahoz foghato buszféleségekkel talalkoztam, vagy rosszabbakkal. Emlékszem, Londonba 24 orŕig tartot kijutni Budapestöl, nekem szerencsém volt kiprobalni. Europa példat vehetne Argentina igen kifejlett tavolsagi buszhalozatarol. Mig a Londonba tarto busz semmi extra dolgot nem tartalmaz azon kivul, hogy draga, addig az argentin jaratok sokkal inaŕbb hasonlitanak egy repulögep fedelzetehez, igen kényelmes (cama) ledönthetö ülések vannak, teljesen ággyá tudod alakitani! Felszolgalnak ennivalot, egyszer este, egyszer pedig reggel (mivel ezek ejszakai járatok általában)! A jegy ara attol függ, hogy milyen buszt veszel igénybe: cama (teljesen ággyá alakithato), vagy semi-cama (félig dönthetö ülésekkel rendelkezö busz). Elégedetten leszallva a „cama” buszrol, idnulas a hotel felkutatására. Mar felkészitettem magam a legrosszabbra, mivel tudtam, hogy nem lesz nagy csoda!

Az ugy is lett! PACITA, ezt a nevet soha nem felejtem el! Az ajto alatt 5 centi rés volt, ahol el tudom kepzelni, hogy a hangyákon kivül mas tropusi bogárféleség is bemerészkedik! Az alvas igy szamomra hallozsakban, gondosan becipzarozva történt a 35 fokban! A zuhany rozsabol mindenhova jutott viz, ha ala alltam, csak a testemre nem! Mindegy, es elhanyagolhato probléma, s nem a luxus kedvéért jöttünk ide!
Masnap kisvonaton dübörgünk uton a vizesés felé! Csodalkozva nézem a gazdag növényvilagot és a vörös földet! Kiszalltunk valahol az öserdö közepén, irany 5 km hosszan gyalog a folyon atvezetö hidra, aminek a végén hatalmas latvany tarult elénk! Maga az Iguazu a teljes mivoltaban, erös robbajjal zudulo zöldes viztömeg! Mintha üdvözölt volna, ugy ölelt körbe a hatalmas vizparajaval! Csodalatos -gondoltam almélkodva!!!
3 nap utan szinet a kiépitett utakat teljesen bejŕrva szemtanui lehettünk mindannak, amit szerintem magyar szem alig ha lat! Sajnos magyar turistakkal az utam alatt nem nagyon talalkoztam! Ez elszomorito nem? Az amerikaiak, ausztralok, japanok és a nyugat europaiak mindenhol ott vannak, mint turista!
Akkor lesz Magyarországon jo politika, ha magyar honfitarsaim nem ugy tünnek fel a Föld összes orszagaban, mint „kivandorolt” munkasok, hanem mint turista!
Folytassuk utunkat tovabb!
Az Iguzu vizesés gyönyörübb a Niagaranal, megjegyzem nem én allitom, hanem az aki mindkettöt atta! Csak annak nagyobb a kampanya....ezek szerint! Ha barki meg akarja keresni a térképen Brazilia és Argentina hataran fekszik. Indulas tovabb! A busztarsasag kozli velunk, hogy Salta fele nincs kozvetlen jarat, muszaly megallnunk egyszer és masnap indulni tovabb! Mar uton az Andokba, Salta féle vagyunk, elol ulunk az emeletes buszban, ahol szinte legkondi sincs, és televizio sem! Az utobbi csak azért érdekes, mert mindenki mas elott ott magasodott a tévé, csak az elos sor volt kivaltsagos ebben! Mi nem lathattuk, csak hallhattuk a spanyol nyelvu filmeket! Isteni elmeny volt!


Címkék:
0 Responses