Ha jol ossze is huzom magam akkor sem sikerul tökéletesen becsomagolnom a testem a takaro ala.
Probalom becsukni a szemem, magam sem hiszem el, hogy mindazt látni fogom, amit eddig csak az otthon internetröl letöltött képeken keresztul lattam! ARGENTINA......a szo kiejtése számomra egyet jelent a kincs megtalalasaval, az abszolut teljességgel!
Ez igy könnyünek tünik, de zsibbad a bal lábam, kicsit összébb kéne kucorodni, csak ugy összehuzni magam, de nem lehet, még a svéd srác mellettem félre érti közeledésem, pedig öszintén semmi „egyéb” gondolat nem vezérel, csak is az alvasi poz megfelelö felvétele!!
Pillanatokon belül landolunk, még kiélvezhetem addig a légörvény örömeit! Valaki szenved a masik oldalon, én kicsit titkolom.
- Ah, semmi az egész.....-mondogatom magamban, miközben azon jár az agyam, hogy hogyan fogom megélni életemben elöször, hogy télböl nyárba ébredek fel.
Elsö élményem az egeszböl, -mivel agrár vér csörgedezik bennem-, az, mintha a kicsit tavaszias idöböl egy uborkasatora, vagy igy jobban hangzik, egy üveghazbal bemennél!
A reptérröl elindulva, szinte féltem barmihez hozzanyulni, a szülök jol berögzött intelmei fülemben csengtek:
Ennél ovatossabb mŕr nem is lehetne senki!
Hatalmas utazas elött altunk, elsö izben Buenos Aires felfedezésére indultunk. A nyari zaportol csurom vizesen sétaltunk vissza a szallodaba, de nem bantuk, hisz, ha ezeben a napokban otthon érne el minket a zuhi, kicsit sietösebbre vettük volna a tempot! Késöbb sokkal ovatosabban indultunk a napi kilometerünknek, a hŕtizsŕkban ezek utan mar nem csak asvanyvizet pakoltunk, hanem vizhatlan rucikat is!
De elöbbb nézzük mivel is fogunk mi utazni. Hat nem a Hatvani Volan helyközi jarata, pedig eddig csak ahoz foghato buszféleségekkel talalkoztam, vagy rosszabbakkal.
Az ugy is lett! PACITA, ezt a nevet soha nem felejtem el! Az ajto alatt 5 centi rés volt, ahol el tudom kepzelni, hogy a hangyákon kivül mas tropusi bogárféleség is bemerészkedik! Az alvas igy szamomra hallozsakban, gondosan becipzarozva történt a 35 fokban! A zuhany rozsabol mindenhova jutott viz, ha ala alltam, csak a testemre nem! Mindegy, es elhanyagolhato probléma, s nem a luxus kedvéért jöttünk ide!
Masnap kisvonaton dübörgünk uton a vizesés felé! Csodalkozva nézem a gazdag növényvilagot és a vörös földet! Kiszalltunk valahol az öserdö közepén, irany 5 km hosszan gyalog a folyon atvezetö hidra, aminek a végén hatalmas latvany tarult elénk! Maga az Iguazu a teljes mivoltaban, erös robbajjal zudulo zöldes viztömeg! Mintha üdvözölt volna, ugy ölelt körbe a hatalmas vizparajaval!
3 nap utan szinet a kiépitett utakat teljesen bejŕrva szemtanui lehettünk mindannak, amit szerintem magyar szem alig ha lat! Sajnos magyar turistakkal az utam alatt nem nagyon talalkoztam! Ez elszomorito nem? Az amerikaiak, ausztralok, japanok és a nyugat europaiak mindenhol ott vannak, mint turista!
Akkor lesz Magyarországon jo politika, ha magyar honfitarsaim nem ugy tünnek fel a Föld összes orszagaban, mint „kivandorolt” munkasok, hanem mint turista!
Folytassuk utunkat tovabb!
Az Iguzu vizesés gyönyörübb a Niagaranal, megjegyzem nem én allitom, hanem az aki mindkettöt atta! Csak annak nagyobb a kampanya....ezek szerint! Ha barki meg akarja keresni a térképen Brazilia és Argentina hataran fekszik.