Kis orszag szülöttje vagyok én , avagy kinai szemmel a pesti lányok

Eltévedtünk, pedig biztos volt benne, hogy az Arts et Métiers metromegallo ezen a sarkon van. Mar igy is elkéstünk! Nekem minden bajom van, mert az uj cipöm sehogyan sem akar betörni. (vagy az en bokammal van gond?) Lassu szenvedéssel vizholyagosra dörzsöli a sarkamat és a bokamat!
Felveszem a közönyös, durcas arcomat, tudom ki nem allhat ilyenkor, de most mas nem segithet rajtam! A judo vbröl viharoztunk el, de oda is késve érkeztünk! Sajnos a magyar csapatot teljesen lekéstem! Most ezért ez a haragos allapot! Vasarnap lévén imadok lelassult tempommon lassitani még egy kicsit, a vasarnap mar csak ezt hozza ki belölem!

Ah, meg van! Egy metroval odébb van! Oké, de vissza felé bizony én itt letanyazok, nem mozdulok egy tapottat sem! Jössz értem kocsival, mert a cipöm nem valami kedves a labamhoz!

De ezt magamban tarottam, nem tanacsos felbosszantani az alvo oroszlanomat!

Ah, megérkeztunk a kavézoba, leültünk a baratokkal korulvett asztalahoz. Puszi puszi, szigoruan balrol jobbra! A franciak mar csak ilyenek! En egyszer majdnem lecsokoltam igy a legjobb baratok egyikét! Most viszont otthon, Magyarorszagon vannak problemaim a puszikkal!

Tehat balrol jobbra! Mindenkit ismertem kiveve azt a kinait terhes nöt nem! A sarokban ült, hosszu hajat allandoan dobalta, kicsit zart ajkakkal mely hangon jokedvuen vihoraszott!

Igen! Kitalaltad kedves olvaso, o lesz torténetem kulcsfiguraja! Kicsit viccesen ereztem magam, mert a ferfiakon vegigvizslatva megallapitottam, hogy mind francia volt, de a noi szekcio egy kinaibol egy japanbol es egy kismellu magyar nobol allt!

A kedves kis csapatbol egy par lelkesen meselte, hogy ok mennyire szerették Budapestet, es hogy Pésh-en is jartak, meg Szhŕpronban!

A kinai lany kiguvadt szemmel hozza tette, hogy o is jart az en kis hazamban, Budapesten!

Kis szunet utan, megjegyezte hogy a csehek fovarosa sokkal jobban bejott neki, “.....hmmm hogy is hivjak???” “Praga...” ”Oh, igen Praga!!!Imadtam! sokkal romantikusabb, mint Parizs!”

Hosszas szunet utan ujra megszolalt kedvencem, s kidulledt szemet meg jobban ramszegezve, harsogva hozza tette, hogy egyetlen egy dolog maradt meg benne Budapestbol, hogy a budapesti noknek milyen hatalmas melluk van!

No a hagulat tetofokara hagott, s mindenki a reakciomra vart! Legszivesebben a kolammal jo nyakon zuditottam volna ezt a not, sot, az osszes asztalon levo folyekony hallmazallapotu lotyot a kepebe nyomtam volna! De eltekintettem a korulmenyek miatt, mivel 6 honapos terhes.(egyebkent sem vagyok egy csatarozo szellem)

Kellemes par perc utan, mikor mar lehiggadt bennem a duh,s probaltam bekapcsolodni egy rendes beszélgetésbe, kedves ferdeszemu baratnonk ujra tamadasba lendult! S kozolte a tenyeket, hogy Magyarorszag micsoda szexgyar, es hogy a pornoipar tulajdonkeppen hozzank kotheto

Az elkovetkezo percben kerdese felém: Ja, és hogyan jöttetek össze a kedveseddel?

Erre a Draga gyors reakcioja: “Ah, tudod ott forgattam!” “...”

....(no comment)

Igen, ugye milyen egyszeru, ha az ember kis orszag allampolgara? Persze errol volt egy vitank a francia kedvesemmel...de ezt majd egy masik cikkben! Koszonom, hogy elolvastad!

A zöld mellényes lany -azaz a legerösebb kötél-

A kezdet olyan nehéz…kell az indulashoz a kello “loket”, az elso mondat, az elos szo, mert anelkul nem tudom elkezdeni iromanyomat. Mar nagyon rég varom ezt a pillanatot, s most pedig kéretlenul leultem a gep elé, és elkezdtem irni, mert mar tovabb nem varhatok.A baratsagot céloztam ma targyul, azért mert szeretném mindenkivel megosztani az érzést amit egy barat tudata taplal az emberi agyban! S mindazt amit egy barat véghez visz értünk. A puszta létével megkönnyiti életünk hosszu, néha maganyos utjat. Latom benne mindazt a kitartast nehéz pillanatokban, a segito szot, a kedves mosolyt, amivel mas nem ajandékoz meg, csak egy igaz BARAT!
Egy barat, aki olyan, mint kotel egy hatalmas szakadék felett. Valamit osszeköt, két részt egyé alakit. Egy hidat képez, ami atengedi a segitség szelet a szakadékon.

Nekem is van ilyen zsinegem, egy, ami nagyon vastag kötélként nem is olyan régota, de annal inkabb körém tekeredik. Nem! Nem ugy mint egy kigyo, ami megfojtja aldozatat, s megeszi, ez annal kellemesebb. Ez a zsineg olyan lassan és észrevétlenul ivodott a lényembe.

Ha felidézem az elsö emlékeimet csak a zöld mellénye jut eszembe, s ahogy zavaraban mindig a hajat a füle mögé teszi. Sokat tanultam töle, persze az elsö idöszakban nem hittem hogy ez az a kötél, ami valaha is erösebb lesz majd mas köteleimnél…tudtam szükségem van az informacioira,amiket atad, de masra nem igazan szamitottam.

Tudtam, hogy minden nap talakozom vele, mindig leultem mellé, mint kicsi tanitvany a mesteréhez. De naprol napra hetrol hetre megvaltozott kapcsolatunk.

Ossehozott minket a fagy, az acsorgas, varakozas a buszra, a késoi haza menetel, az elszantsag, s mi minden mas még.

S egyszer csak elkezdtunk bizni a masikban, emlékszem pontosan mivel kezdodott. Kérdezgettem, s valaszolt, elmondta ovatosan a titkait,s én is elmondtam az enyéimet…. rajottunk, ez a beszélgetés megkönnyitette lelkünket. Ezek utan, ha nagy teher nyomta valamelyikünket, nem kérdeztuk egym
ást, csak mondtuk.

Késobb talan az volt mindkettonkben a legfigyelemremétobb jel, hogy a csendben semmi emberi reakciot nem mutatva is igazan jol érezzuk magunkat egyutt.

Nem hiszem, hogy nala onzetlenebb lénnyel valaha is talakozott volna az ember. (mindekinek ez a vélemenye rola, aki valaha is szoba allt vele) Olyan lélek lakozik benne, ami annyi jot és figyelmességet takar, annyit tanulhatna tole az emberiség. Annyi egyuttérzést, akarateröt, s segitséget....

Néha lelkiismeret gyotort,mert feltettem magamban egy csomo kérdést, amiket nem tudtam rola, s tudtam, hogy o pontosan tudja ezeket rolam ….szégyeltem néha, hogy nem éreztem magm annyira figyelmesnek vele szemben, mint amennyire o volt velem. Nem voltam biztos abban, hogy jo baratja tudok lenni. Aztan rajottem, hogy magatol sosem fog beszélni a maganéletérol, mert mindig alarendeli magat masoknak. Elkezdtem hat kérdésekkel bombazni, s akkor megismertem az igazi kotelet! Azt akit eddig csak a szamitogep szakértojének, mesteremnek, -akitol az infokat szuper intenziven vettem at- tartottam, elkezdett elottem kötélle fonodni mely elinditotta a hidat a lelkem felé, valami atkotést az életemben!

Akkor még ezt nem tudtam! Akkor még nem volt tiszta szamomra. Hittem, hogy ez is egy atlagos zsineg, ami ugyan ugy mint minden kotél egyszer tul kicsi lesz, tul vékonyra sikerul, s elszakad valahol. Mert hat van ilyen sok sok ezer az ember életében, nem igaz?

De most, hogy itt vagyok haromezer kilometerre a kotelemtol érzem, hogy idaig is elér, s elég eros ahoz, hogy minden korulmények kozott kitartson.

S hogy tavolodik az ido egyre jobban hiszem sokat dolgozott ejszakakon, nappalokon at, hogy ez a kotel ennyire eros es szakadasmentesre sikeredjen az o részérol. Olyan anyagbol kepezte ki, amely elszakithatatlan, vizhatlan, fagyallo!

Mikor ujra meg ujra talakozunk ez a kotél ujraéled az elhalt részein, s tovabb vastagodik a végeken.

Jo, hogy van! Ha haza zarandoklom masodik utam hozza vezet, s a legtobb idomet vele akarom tolteni. Ujabb csondben ujra s ujra erezhessem, hogy kerek a vilag, s igy jo ahogy van a kis kötélkémmel együtt!

Buenos Aires, 2006.01.05.

10 000 méter magasan a tenger szint felett sem aludtam még életemben, alattam pedig az ocean, s a Boeing 777 lassu moralylassal halad a célegyenes felé. 13 ora mulva oda is érünk! Bar ilyen sebességgel.... (900 km/h) Fáradt vagyok, sehogyan sem jön alom a szememre. Holnap mar ott alszom! – merengek izugatottan alvas helyett az apro takarom alatt, amit a masodosztályon egyszerü segitségképpen kaptam az alvashoz!
Ha jol ossze is huzom magam akkor sem sikerul tökéletesen becsomagolnom a testem a takaro ala.
Probalom becsukni a szemem, magam sem hiszem el, hogy mindazt látni fogom, amit eddig csak az otthon internetröl letöltött képeken keresztul lattam! ARGENTINA......a szo kiejtése számomra egyet jelent a kincs megtalalasaval, az abszolut teljességgel!
Ez igy könnyünek tünik, de zsibbad a bal lábam, kicsit összébb kéne kucorodni, csak ugy összehuzni magam, de nem lehet, még a svéd srác mellettem félre érti közeledésem, pedig öszintén semmi „egyéb” gondolat nem vezérel, csak is az alvasi poz megfelelö felvétele!!
Pillanatokon belül landolunk, még kiélvezhetem addig a légörvény örömeit! Valaki szenved a masik oldalon, én kicsit titkolom.
- Ah, semmi az egész.....-mondogatom magamban, miközben azon jár az agyam, hogy hogyan fogom megélni életemben elöször, hogy télböl ny
árba ébredek fel.

Elsö élményem az egeszböl, -mivel agrár vér csörgedezik bennem-, az, mintha a kicsit tavaszias idöböl egy uborkasatora, vagy igy jobban hangzik, egy üveghazbal bemennél!
A reptérröl elindulva, szinte féltem barmihez hozzanyulni, a szülök jol berögzött intelmei fülemben csengtek:- Fiam! Ovatosan, ki tudja nem e fertözött!! Hat én aztan annyira ovatos voltam, fertötlenitettem a szallodaban a budi karimajat, papucs volt a labamon mikor tusoltam, és a luxus netovabbja, hogy asvanyvizzel mostam meg a fogamat!
Ennél ovatossabb mŕr nem is lehetne senki!

Hatalmas utazas elött altunk, elsö izben Buenos Aires felfedezésére indultunk. A nyari zaportol csurom vizesen sétaltunk vissza a szallodaba, de nem bantuk, hisz, ha ezeben a napokban otthon érne el minket a zuhi, kicsit sietösebbre vettük volna a tempot! Késöbb sokkal ovatosabban indultunk a napi kilometerünknek, a hŕtizsŕkban ezek utan mar nem csak asvanyvizet pakoltunk, hanem vizhatlan rucikat is! 18 ora ut var rank, irany észak, ahol részese lehetek a természet egyik kimagaslo csodajanak!
De elöbbb nézzük mivel is fogunk mi utazni. Hat nem a Hatvani Volan helyközi jarata, pedig eddig csak ahoz foghato buszféleségekkel talalkoztam, vagy rosszabbakkal. Emlékszem, Londonba 24 orŕig tartot kijutni Budapestöl, nekem szerencsém volt kiprobalni. Europa példat vehetne Argentina igen kifejlett tavolsagi buszhalozatarol. Mig a Londonba tarto busz semmi extra dolgot nem tartalmaz azon kivul, hogy draga, addig az argentin jaratok sokkal inaŕbb hasonlitanak egy repulögep fedelzetehez, igen kényelmes (cama) ledönthetö ülések vannak, teljesen ággyá tudod alakitani! Felszolgalnak ennivalot, egyszer este, egyszer pedig reggel (mivel ezek ejszakai járatok általában)! A jegy ara attol függ, hogy milyen buszt veszel igénybe: cama (teljesen ággyá alakithato), vagy semi-cama (félig dönthetö ülésekkel rendelkezö busz). Elégedetten leszallva a „cama” buszrol, idnulas a hotel felkutatására. Mar felkészitettem magam a legrosszabbra, mivel tudtam, hogy nem lesz nagy csoda!

Az ugy is lett! PACITA, ezt a nevet soha nem felejtem el! Az ajto alatt 5 centi rés volt, ahol el tudom kepzelni, hogy a hangyákon kivül mas tropusi bogárféleség is bemerészkedik! Az alvas igy szamomra hallozsakban, gondosan becipzarozva történt a 35 fokban! A zuhany rozsabol mindenhova jutott viz, ha ala alltam, csak a testemre nem! Mindegy, es elhanyagolhato probléma, s nem a luxus kedvéért jöttünk ide!
Masnap kisvonaton dübörgünk uton a vizesés felé! Csodalkozva nézem a gazdag növényvilagot és a vörös földet! Kiszalltunk valahol az öserdö közepén, irany 5 km hosszan gyalog a folyon atvezetö hidra, aminek a végén hatalmas latvany tarult elénk! Maga az Iguazu a teljes mivoltaban, erös robbajjal zudulo zöldes viztömeg! Mintha üdvözölt volna, ugy ölelt körbe a hatalmas vizparajaval! Csodalatos -gondoltam almélkodva!!!
3 nap utan szinet a kiépitett utakat teljesen bejŕrva szemtanui lehettünk mindannak, amit szerintem magyar szem alig ha lat! Sajnos magyar turistakkal az utam alatt nem nagyon talalkoztam! Ez elszomorito nem? Az amerikaiak, ausztralok, japanok és a nyugat europaiak mindenhol ott vannak, mint turista!
Akkor lesz Magyarországon jo politika, ha magyar honfitarsaim nem ugy tünnek fel a Föld összes orszagaban, mint „kivandorolt” munkasok, hanem mint turista!
Folytassuk utunkat tovabb!
Az Iguzu vizesés gyönyörübb a Niagaranal, megjegyzem nem én allitom, hanem az aki mindkettöt atta! Csak annak nagyobb a kampanya....ezek szerint! Ha barki meg akarja keresni a térképen Brazilia és Argentina hataran fekszik. Indulas tovabb! A busztarsasag kozli velunk, hogy Salta fele nincs kozvetlen jarat, muszaly megallnunk egyszer és masnap indulni tovabb! Mar uton az Andokba, Salta féle vagyunk, elol ulunk az emeletes buszban, ahol szinte legkondi sincs, és televizio sem! Az utobbi csak azért érdekes, mert mindenki mas elott ott magasodott a tévé, csak az elos sor volt kivaltsagos ebben! Mi nem lathattuk, csak hallhattuk a spanyol nyelvu filmeket! Isteni elmeny volt!


Címkék: 0 megjegyzés |