Hong Kong, 2007. 05. 9-16
Pontos, preciz, keveredett nemzetek élnek itt együtt, ebben a hatalmas metropoliszban. Figyelnek a tisztasagra, együtt müködnek egymassal. A biztonsag naluk hatalmas kincs, amit meg is öriznek.
Venni egy jegyet s elindulni a komppal, ami a hatalmas felhökarcolok közé visz, par perc csak, de erdemesebb hajoval menni, mint metroval.
A latvany magaért beszél, épületek tornyosulnak felettem, nem birom a fejem az égbe tartani.
Elindulok utikonyvet venni, igy megis csak tanacsosabb utnak indulni felfedezni a varos szepsegeit. De lassan megéhezem, mert otthon ilyenkor van reggeli idö, megzavar az idöeltolodas, de nagyon jo, s csöppet sem banom !!
A reggelit egy erösen légkondicionalt Mc Donald’s-ba vetödve majszolom el. Közben olvasom a ujonnan vett utikönyvet. Fejemben a kész utvonal, s kezemben a térkép, elindulok hat a buszokkal, autokkal, zebrakkal, emberekkel teli forgatagban. Felfedezni mindazt, amit csak lehet a röpke par nap alatt, amit itt töltök.
Utam soran könnyen belejövök, hogy a magas tornyok igazan jo tajékozodasi pontok. Azt is megallapitom idöközben, hogy a jobb oldal az a bal, s ha megy at azebran akkor jobbra figyeljek elöször...hm, még jo hogy fel van irva az uttestre “look right”.
Az éjszakai kivilagitasa a szigetnek rabul ejtö. A fényeket jatékosan vissza tükrözö éjsötét tenger lehetöséget ad a turistaknak fotozàsra. En is élek a helyzettel ! Csodalatos !
A szallodaba visszatérve folyamatosan azt érzem, hogy nagyon nedves a levegö, s a legjobb öltözék a zuhany utan az a köntös, amit a hotel gardrobjaban felakasztva talalok. Mellékesen megjegyzem hihetetlenül lehütik itt a belsö tereket legyen az kavézo, etterem, bevasarlo központ. A levegö hömérséklete mindig 17 fok….
Masnap befizetünk egy turara, amit idegenvezetövel teszünk meg. A buszra almosan felszallva alig veszem észre, hogy a hatam mögöt fülemnek ismerös szavakat hallok…magyarok ! Ez mindig nagy meglepetés, ha barmerre vetödöm is a nagyvilagban.
Utamat igy mar egy középkoru magyar hazaspar is szinesiti. Elindulunk a nagy Buddha szoborhoz, amit rengeteg kis szines zaszlo hatarol. A kis csapatunk viccesen fel van cimkézve, ki a karjan, ki a polojan, de a szamok és a betük segitik a beazonositast, ha netalantan egy turista felcserélödne, vagy eltévedne. Az utunk vezet tovabb egy halasz falucskaba, ahol megtekinthetjuk a helyi piacot. Tobbnyire tengeri szaritott herkentyuket kaphatunk. A lakosok nem türik a fotosokat, én is probaltam egy idös nénit lencsevégre kapni, de eltakarta az arcat. Sajnaltam, mert jo foto lett volna.
Tavozasunk a szigetrol modern felvonokkal történik, a panorama fantasztikus ! Mellettem egy turista kollega ül, aki fél uton megszolit, egy « honnan jottél ? » kezdö kérdéssel. Mire felelek, s szoba hozza a sportot, ö amerikai futballedzöként dolgozik. Aztan kedvesen hozza teszi, hogy Indianapolisbol érkezett, s mikor felszalltam a buszra reggel, meg volt gyözödve arrol, hogy az egyik csapataban jatszo lany all elötte. Hm ? Teljes a hasonlosag ? Valoszinü, hiszen el van ragadtatva tölem. Megkér, csinaljunk fotot, mert szeretné megmutatni a hasonmasomnak.
Lassan végetér a hong kongi vakaciom, de mielott elhagynam a paranyi szigetet, felmegyünk a legmagasabb pontjara, s eltöltünk ott egy teljes delutant, varva a felhokarcolok éjszakai fényét. Sajnos az idö nem kedvez, nagy a para, s nem lehet jo fotokat késziteni. De Guillaume mar is felfedez egy bazasort, ahol megpillantja élete legszebb « GO » jatékat. Kétszer is neki indul, s végül sikeres alku utan megelégedve sétal a kis diplomatatàskàhoz hasonlito dobozkàval.
Az utolso este még összefutottunk a férjem egyik, sidney-ben élö francia baratjàval.
Kész nemzetközi ürallomas ez a sziget ! Nem ?