Tegnap az óceánhoz mentünk. Nagyon hangulatos és gyönyörű volt. Javaslom, ha valaki San Franciscoba jön menjen el naplementekor biztos vagyok benne, hogy nem fogja megbánni!!
Elmentünk egy esti buszos  utazásra, hát oda fagytam a székhez. A szél csapkodta a hajamat, nem volt nálam sapka... gondolhatjátok a gépemet elő se akartam venni fotózni.
Természetesen nem telik el utazás anélkül, hogy ne találkoznánk véletlenül magyarokkal. Reggeli sétán során egy belga magyar párossal futottunk össze, este meg a buszon egy idős házaspár ült előttünk. A statisztikánk ezennel itt is mutatja, mi magyarok mindenhol ott vagyunk!

Az európai szállodákhoz képest itt nem opcionális a reggeli. A legtöbb szállodában nincs reggeli. De a városban rengeteg hely van ahol friss, amerikai stílusban ehetünk. A szállodánk mellett találtuk egy ilyen helyet, ami már 6-kor nyitva van. A pulthoz vagy az ablakhoz boxokban ülve ihatjuk a friss narancslét, és a kalóriadús palacsintát, gofrit, bundás kenyeret...stb. A pincérek általában nagyon segítőkészek, rendesek. A legtöbb ember az utcán itallal a kezében mászkál. Nagy adag kávét vagy valami cukros löttyött isznak.

Etióp, ukrán, román... tök mindegy milyen nemzeti gyökerekkel rendelkezik mind jó fej. Mindegyik életébe belecsöppentem 10-15 percre. A román, aki Vegasban vitt minket mesélt egy viccet, egy fiatal szép lányról, aki sétált Vegasban és meglátott az utcán egy drága autóban ülő jóképű férfit. Leszólította, sexeltek egyet és a lány megkérte a gazdag férfit, vegye el feleségül, mindent megtesz, hogy boldoggá tegye....erre a válasz: én csak egy sofőr vagyok..
Ugye az utazást egy etióp női sofőrrel kezdtük, aki üvöltözött egy másik az autóját parkoló hölgyikével és azt se tudta merre menjen a lelkem... aztán egy másik taxis aki foglalt volt, de látta hogy a környéken egy darab taxi sincs és várakoztunk a taxira hárman, a semmi közepén, mondta hogy beszól a központba és a taxi kb 5 perc múlva már ott is volt.
A vegasi taxisok között volt szintén  egy etióp, aki nagyon vicces volt. Elmagyarazta, hogy amikor ide kijött dolgozott casinoban krupiéként, de nem csípte a sok hülye embert...mondja, hogy a taxizás jobb, itt senki nem marad az autóban 30 percnél többet, mint kliens. :)

Nem volt wifim Las Vegasban. Tegnap este értünk vissza San Franciscoba, ahol 2 napra maradunk még és megyünk haza... eddig nem hiányoztak a fiúk, de ma reggel láttam egy kisfiút, kb mint Márk...hát könnybe lábadt a szemem...ideje haza térni és jól megölelgetni őket!!! Jut eszembe tegnap ajandékba kerestünk nekik a Gruból azt a 2 sárga figurát...most már tudom, hogy carl and dave (ha jól emléxem)..a franciáknál mignonoknak hívják. Végül a reptéren sikerült beszerezni őket!! Visszatérve Las Vegasra, ami a filmekből nem jött át nekem: hatalmas, iszonyú hosszú a Strip, ahol a híres épületek vannak. A filmekben nem érződik Vegas édes, kajaszaga, a sok zabáló ember, a vásárlásra ösztönző reklámok, a rosszul öltözött amerikai túristák, hajléktalanok minden sarkon, a szállodák, casinok érdekes édeskés, erős illata...stb.
Ami átjött, luxus, gyönyörű nők, jól öltözött gazdag pasik, csillogás...na ezzel pont nem találkoztam, mint túrista. Hogy miért? Biztos rossz időben voltam rossz helyen....ugye?

Folyt. köv kicsit később...

Indulunk Las Vegasba ma délelőtt. De mielőtt elindulunk egy kis élménybeszámoló. Tegnap reggel 5-kor bekapcsoltuk a tv-t, helyi adóra: KTVU, a hírek arról szóltak, hogy a városban előző este lelőttek egy fiatal srácot. Ma ismét volt egy gyilkosság a külvárosban. Aztán 2 rendőr meghalt egy autóbalesetben, egy pár napja történt gyilkosságról beszéltek ahol egy tizenéves lányt öltek meg, tűz egy családi háznál.....egy fiatal lány, aki 20 embert ölt meg!!!!! Eszméletlen, ez tényleg az NCIS.....aztán itt vannak a sokkoló buta reklámok.. a fitnessz, rá lehet keresni a Ucsatornán, amit egy órán keresztül reklámoznak t25. Azaz minden nap 25 perc őrült mozgás és komoly diéta...hát ki ne fogyna le ettől ??! Viagra reklám!!!!!!!Komolyan!! Xéni hasra esne a filmes tapasztalata után, ahogy ez meg van csinálva....és még nem beszéltem a rengeteg healthcare reklámról!
Ennyi! Puszi mindenkinek!

Egy hosszú nap van mögöttem, ami inkább pozitív volt. Már reggel 4 óta ébren vagyok. Így korán elkezdtük a napi programot. Először is elmentünk reggelizni, mivel itt a szállodákban szinte nincs reggeli. Európában hozzá vagyunk szokva a kávés, teás, műzlis, croissantos, lekváros kenyeres reggelihez, amivel itt bárhogy néztem a menüt nem talalkoztam egyikkel sem. A kávé és a narancslé soha nem fogyott ki a poharunkból, mert mindig újra lett töltve. A pincérek folyamatosan érdeklődnek, hogy minden rendben van e. Nehéz volt ellenállni a kalóriadús reggelinek, de sikerült...! ...azaz lekapartam a tejszínhabot és máris pár kalóriával kevesebb volt.. ;) Reggelizésre alkalmas hely: Ihop, kiadós reggeli 28$ és kaptunk egy kupont amivel holnap vissza mehetünk ingyen kajálni... Reggeli után béreltünk bicikliket és elindultunk egy teljes napot igénylő felfedező túrára. 30 km táv a Golden Gate hídon át egészen Tiburonig, ahol komppal jöttünk vissza San Franciscoba. Mindez 94$. (biciklibérlés 72$ és 22$ a komp)
A tegnapi helyhez képes, most sokkal szebb lakóövezetben jártunk, gyönyörű helyi stílust képviselő házakkal és szinte mindegyik kilátással az öbölre. Elmaradhatatlan hatalmas terepjárókkal a házak előtt. Na! Itt már el tudnám képzelni az életünket a gyerekekkel :) mindenfelé zöld és dimbes dombos helyek, gyönyörű kilátás.

Nagyon hosszú repülés, várakozás és taxizás után sikeresen teljesítettem az első napot... fél órás alvással. Most itt 19 h van, ami otthoni idő szerint reggel 4.
Az első benyomásom már meg van az új, azaz elavult világról. A taxisofőr csaj hosszú kacskaringózas után idegesen ordítozni kezdett az előtte álló autóval, ahonnan kikiabált egy nő és folyamatosan lekurvázták egymást, amíg el nem távolodtunk egymástól annyira, hogy ne lehessen hallani a folyamatos inzultációt...na, itt már egy amerikai filmben éreztem magam...
Az elavultat az elején azért írtam, mert nagyon ráférne a városra egy kis felújítás. Kis modernizáció.
Aki nem volt még amerikában, de volt már eurodisneyben, annak nem lesz idegen a hely. Az emberek tényleg elhízottak és igényesnek éppen nem mondhatóak. Szerintem a magyar nagyvárosokban ezerszer jobb élni. A járó kelő emberek legtöbbje kezében jégkrém, kóla, kávé, szendvics... lóg. A turistáknak meg fényképezőgép...

Amerika, jó volt ez valaha a 70-80-as években....de mostanra csak egy súlyos problémákkal küszködő ország, és a régi fényüket próbálják polírozni.

A taxiban ülünk és a reptérre tartunk. Eddig minden rendben. Semmit sem felejtettem otthon. A legfontosabb a fényképezőgépem és az útlevelem....és természetesen A Társ, akivel osztozom az utazás örömeiben.

Tegnap gondom, bajom, gyerekem, férjem hatra hagyva elmentem kirugni a hambol...persze nem egy szombat esti laz volt. Egy két gyermekes, baratnömmel elmentünk délutan kavezni. De ha mar egyszer elszabadul az ember, akkor tisztességes helyre illik menni. Igy jutottunk el a rue de Rivolira, a forro csokoladéjarol hires Café Angelina-ba. A helyröl annyit érdemes tudni, hogy 1903 ota létezik és az alapitoja egy osztrak volt. Sok hiresség megfordult mar itt, emiatt is érdemes nyitott szemmel jarni errefelé.
Par perces sorban allas utan sikeresen helyet kaptunk, persze a hely tömve volt, és amolyan parizsiasan, intimitas nélkül, a könyököd éppen hogy nem érinti a szomszéd asztalnal ülöét...
Timivel persze megallas nélkül beszélgetünk, témank kifogyhatatlan. Kihasznaljuk, hogy most nincs gyereksiras, pelenkacsere miatt félbe szakadt mondatok, témak....mondanom sem kell, ömlött belölünk a szo!
Az étlapra pillantva enyhén megallt bennem az ütö. Az ülöhelyre varva, kecsesen sorakoznak a szines, incsiklandozo sütemények egy üvegvitrin mögött. Mondhatnam, hogy mindez csak marketing! De jol csinaljak! A haz specialitasat mindenképp meg akartam kostolni. A neve is egészen jol cseng: MONT BLANC...jo, akkor kérek a hirhedt forro csokibol és egy ilyen izé blant! Meglepöen nyugtazom, hogy a mosoly nélküli pincérlany néhany masodperc alatt megérkezik a süteményünkkel, ami nem azért van mert hirességeként szerepelünk a parizsi lapok cimlapjan, hanem mert gyorsan "tul akarnak lenni rajtunk", hogy minnél több vendéget tudjanak fogadni...ez is egyfajta turistaüzem.
Nos, kérem megosztom veletek a tapasztalatom. Elnézest azoktol akik a parizsi sikkes kavézokat imadjak. En inkabb elüldögélek egy kevésbe ismertebb csendes helyen, ahol a masik asztalnal ülö nem lat a szamba! A gasztronomiai élményem pedig a következö: a sütemény, amit ettem, otthon is egyszerüen elkészithetö és akar hivhatnank Kékesnek is... fogsz egy diszpapirt, amolyan muffinosat, beleteszel egy karacsonyrol maradt habkarikat, arra ranyomsz tejszinhabot, és a tetején gömb formaban szépen elhelyezed a geszetnyepürét...ezért Parizs belvarosaban elkérnek 7 eurot! Plussz a kihagyhatatlan forro csokoladé, ami nem nyerte el tetszésemet szintén 7 euro volt. Az életem eddigi legjobb forrocsokijat Debrecenben ittam meg tavaly karacsonykor.

Kövérség, hajhullas, rendszertelen menses, magas koleszterinszint, és sok sok mas tünet. Betegség neve PCOS. Eddig nem volt fontos, de most mindent meg akarok tudni errol az utalatos korrol. Itt az ido, eldontottuk, Guillaume és én csaladra vagyunk. De hogyan fog összejönni igy? Egyébként sem védekezünk mar egy éve. Babalatogatoba megyünk, s ott megkérdezem az ujdonsult anyukat, hogy az ö dokija nem tudna-e rajtam segiteni? Dicséri az orvosat, és biztat. Atnyujtja a telefonszamat. Randevu, kivizsgalas, vérvétel, randevu, injekciozas, randevu.
Honapok ota megy a szurkalas, 15 napon at minden este, ugyanabban az oraban. Mar nem stresszel mert megszoktam. Néha bant, hogy miért nem lehetett ezt “temészetes” uton megoldani? De nem! Mar a 4. probalkozast kezdjuk el. Minden alkalommal hatalmas izgalom, hogy most vajon mi lesz. A negyediket mar rutinszerüen csinalom, de azért nem lelkesedem. A doki persze latja a hangulatvaltozasom, és azt is érzi, hogy belefaradtok. Ezt magamban kell lerendeznem. De talan most sikerül, és ha nem? Akkor lehet hogy évekbe telik mig összejön valami? Guillaume sem fiatal mar, a szüleirol nem is beszélve. Szeptember van, és hogy lekössem maximalisan magma beiratkozom egy rajztanfolyamra, ujra felveszem a harcot a franciatanulassal, és probalok maximalisan aktiv életet élni. Eljön a nagy nap mikor össze kell melegedni. Gyere Draga! Fontos küldetésünk van! Egy életre szolo projekt! De megrendelésre nem olyan kellmes egyikünknek sem. Minden össze jatszik, és inkabb bevagom a durcat. …te hülye! Most nem teheted!! Ez nem a megfelelo pillanat! Cselekedni kell, nincs helye a hisztinek! Hajra!
Közben eltelt 66 nap az esküvö ota, ünnepelünk baratok közt. Nagy bulit csapunk, mindketten jol kitomboljuk magunkat! Par napra megint ünnepelünk, csak akkor a Kedvesem anyukajanak 60. szuletésnapjat. Ott azért mar kevésbé vagyok formaban, nem is azért mert nem lenne kedvem, de minden egyes tancnal a tarsasag fürkészve néz ram! (Marie-José menye, nézzétek!) Nem szeretem! Feszéjezve érzem magam. Masnap kezdek csak szamolgatni magamban, ez nem lehet igaz, de talan most…de nem akarom magam elbizni. Aztan megosztom titkos érzésem Guillaume-mal is, lehet most sikerult! De nem akar benne hinni, mert minden egyes alkalommal ezt mondom. Oké, varok még holnapig. Haza érkezve gyorsan elöveszem a naplomat, amiben mindenröl feljegyzést keszitek. Es lam, mind a 3 probalkozas alkalmaval mar a 3. napon volt valami és most semi..;siri csend a szervezetemben. Valahol mashol dolgoznak? Ütögetnek, kopacsolnak, készitenek elö valakit…. Jo, jo varok még ma este és holnap meglatjuk! Izgatottan feküdtem le, abban a reményben, talan holnap pozitiv eredményem lesz. Masnap kora reggel rohanas a gyogyszertarba. Szerencsére egyedül vagyok itthon, igy nyugodtan megcsinalom a tesztet. Nem mondom, hogy teljesen ellazult allapotban vagyok, a szivem csak ugy kalapal.
Leulok a szamitogép elé és varok. Nézem, az elso csik ott van, szivodik tovabb a papiron a nedvesség, és szép lassan a II csik is elöjön. NEM HISZEM EL! SIKERULT!!!!!! Elküldök nyomban egy sms-t szerelmemnek, de csak ennyit:” + “
Megértette vajon? De hamar megkapom a valaszt, vicces, mert angolul
“are you serious…? “
SZERETLEK Guillaume!