Szingapúrról mindenki csak jót mond. "Meglátod imádni fogod" "Nagyon szuper hely, főleg gyerekekkel", "ázsia svájca" és még hasonló mondatokat lehet hallani erről a csöppnyi városállamról. Rengeteg francia család jön ide letelepedés gyanánt, pár évre esetleg végleg.
Így indultam útnak Szingapúrba kicsi családommal a férjem egyik barátjához, aki már 6 éve él ott.
Az indulás előtti nap nem igazán volt a mi napunk....
Egy húgyúti fertőzés utáni antibiotikumos kezelés.... egy pozitív terhességi teszt.... reggeli ügyelet a nőgyógyászaton.... a kisebbik gyerkőc bárányhimlői... egy gyors utazás a kicsivel a nagyszülőkhöz...... bőrönd átpakolása.... egy vese UH hogy nem károsodott a vesém....

A repülőn már elfelejtettem félni a 13 órás úttól és a "veszélyes övezeten való átrepüléstől" .... két óra múlva integetés a szülői ház felett:)
Minden esetre gyorsan elment az idő.... máris leszállt a gép.

Mindig jó érzés a melegbe megérkezni. Be vagyunk bugyolálva vastagon... legalább három réteg ruha. Pár lépés után az első kettő azonnal lekerül rólunk. Amerre nézünk mindenhol nyári ruhába öltözött emberek sétálnak.. időeltolódás, meleg, repülőn való kényelmetlen alvás... ahogy megérkezünk a lakásba zuhanyozni és aludni megyek... a fiam bírja a legjobban. Neki kényelmes helye volt a repülőn is... miután Márk nem utazott velünk.

Igen, valóban tiszta, szép, igényes város. Minden metróállomason bevásárlóközpont. Jéghideg légkondicionáló. Gondozott parkok és virágok mindenhol. Az utcán semmi szemét, semmi rossz szag... nem úgy mint Párizsban. A lejárók, metró tiszták... nem aggódtam a fiam miatt ha leült a járdára, míg vártuk a taxit.

A magas épületek alatt mindenhol gondozott medencék, szökőkútak a tágas bejáratok előtt. Szuper jó hely első látásra.

Ha jobban utána jár az ember, az élet nagyon drága itt. A boltok polcain az élelmiszer nem olcsó. A tisztaságmániás városban létezik még a nyilvános verés, mint büntetés! Tilos a rágógumi, durva büntetés jár annak aki eldob valamit az utcán. A prostitució megengesett, de a melegeket elítélik. A fiatal fiúknak kötelező a 2 éves katonai szolgálat. Erős cenzúra van a mozikban is..... szóval ez a paradicsom? Nem hiszem.... mindamellett hogy nagyon oda figyelnek a környezetükre, a megújuló energia hasznatára... a vadi új óceánból elvett terület modern épületei, hatalmas öko-botanikus kertje....dinamikus és élhető város. Malajziától próbálnak teljesen függetlenek lenni...egyenlőre egy dolgot kivéve sikerült is az ivóvíz ellátás nagyobb százalékban onnan jön. De 2060 környére már abban is önellátóak lesznek a dijat is nyert projectjuk alapjan.

A meleg nagyon szuper! Én imádom, de! gondoljunk csak bele ha folyamatosan, éveken keresztül 30 fok feletti hőmérsékleten kellene dolgozni, aludni, élni.... huh, engem kimerítene.... már ez a 10 nap is. Európai emberként várom a nagy záport, ami lehűti kicsit a levegőt. Na itt olyan nincs....

Nem is beszélve az ázsiai izlésvilágról...woooow... nincs problémám elfogadni más nemzetek kultúráját, de a stílus és divat városából érkezve ide... kicsit sokkoló ahogy öltöznek errefelé.

Pár napja értem haza, a jetlag még nem múlt el, de már alkalmazkodom az európai időhöz. Még szerencse, hogy a gyerekeknek szünet van és így reggel nem kell 7.30-kor kikelni az ágyból.
Pár hasznos infót megosztanék azokkal, akik oda utaznak, és nem akarják a napjukat felesleges látnivalókra pazarolni.
Először is, a Coit Tower, ahová hosszú lépcsők sora vezet, gyönyörű kilátást nyújt a városra, DE zárva van renoválás miatt!!! 2014 tavaszán nyit újra... sajnos emiatt én nem tudtam felmenni..

Ha valaki imád biciklizni, javaslom a városnézéshez, mert gyalog képtelenség. Én metrózni nem szeretek... de azt is kipróbáltuk, csak úgy! Ja, az óceánhoz az 5-ös metróval érdemes kimenni, ha kevés az idő biciklizni. De a hatalmas part mentén biciklivel is simán végig lehet menni.
Amit biciklivel ajánlok bejárni: Golden Gate park, de csak akkor ha igazán parkos hangulatban vagyunk! Hatalmas mérete van és nem annyira látványos... mármint, az, de én inkább San Francisco miatt mentem oda, nem a japán tea kertet csodálni... ami egyébként létezik Párizsban is!

A Golden Gate hídon át Sausalito-Tiburonig elmenni és onnan komppal vissza lehet jönni. Számolni kell ha Tiburonig megyünk kb 30 km a távolság.
Íme a link ahol mi béreltük a bringákat, Blazing, Saddles . De egyébként bárhol találunk bicikli bérlésre lehetőséget.

San Francisco belvárosában sétálva rengeteg érdekes dolgot fedezhetünk fel, nem feltétlen fontos követni a túrista útvonalakat, bármelyik sarkon megállunk találunk látnivalót.
Ha nagyon elfáradtunk felszállhatunk a Cable Carra, és azzal folytathatjuk az utunkat, nem kell előre jegyet váltani. Csak felpattanunk és oda nyújtjuk a 6 dollárt.

Mivel az időeltolódás még az elején nagyon érezhető, javaslom a korán lefekvést és a korai ébredést, ami kb 4 óra felé történik.. :) Jó hír, 6-kor már lehet bármelyik sarkon reggelizni! És tanácsolom ilyenkor menjünk a Lombard streethez, mert akkor SENKI sincs, és gyönyörű napfelkeltés fotókat készíthetünk, anélkül, hogy bárki feje rajta lenne a képen.

 A "bynight" buszra, ha valaki felszáll, SAPKÁT vigyen magával!!!!! Nekem lefagyott az egész arcom, fülem mire vissza értünk. De nagyon élvezhető!! Érdemes a kilátás miatt is befizetni! A busz átmegy a Bay Hídon és a másik oldalról gyönyörű fotókat lehet készíteni San Franciscoról.

A Fishermans Wharf azért érdekes, mert az igazi amerikát itt látjuk csak igazán! A sok etnikai csoportot, a rengeteg elhízott, vásárló embertömeget! Ja! És egy nagyon korai ébredés alkalmával egyedülálló ahogy hallani lehet a fókákat a Pier 39-esnél. Érdemes megnézni, mert napközben ezt nem lehet hallani.


Én az Alkatrazt csak kívülről fotóztam, be nem mentünk, mert számomra nem volt fontos. Amikor Tiburonból áthajóztunk, pár képet csináltam róla.

Viszont érdemes végiggondolni, ha már odáig elmentünk, Las Vegas egy óra repülésre van onnan, a helyi jegyárak nem drágák és megéri "átugrani".

Jó utat mindenkinek!

Na ez a bejegyzés már a reptéren történik. Becsekkoltuk a bőröndöket. Természetesen túlsúly... kedves férjem mit sem törődve hogy jó páran állnak a hátunk mögött, pont a szennyest pakolta át a kézi poggyászba... mindent alaposan elrendeztem a két táskába, és a légitársaságnak nem tetszett, hogy az egyik bőröndben plussz 2! kiló van.. mondanom se kell Las Vegasból jövet így tört el a legújabb parfümöm.
A nagy amerikában még a vásárlási kedve is megjött a férjemnek. 25 kiló minőségi ruhával jöttünk haza. A nagy szürke bőröndöm tele volt gyerekruhával, kabáttal, farmerokkal...érdemes oda figyelni a leárazásokra, mi 65-70% -kal olcsóbban jutottunk a legtöbb ruhához. Pont kifogtuk a "one day sale" pénteket.

Ha össze kell foglaljam milyen volt az amerikai egy hét, annyit mondanék, mint a filmekben... csak a valóság kicsit torzabb tükröt mutat. San Francisco megér egy hetet, sőt, a fotósoknak egy valódi paradicsom. A fényképező gépet lehetetlen elpakolni a hátizsákba. Egy dolog akadályozott igazán, hogy már annyira elfáradtam, képtelen voltam több képet készíteni!

Tegnap az óceánhoz mentünk. Nagyon hangulatos és gyönyörű volt. Javaslom, ha valaki San Franciscoba jön menjen el naplementekor biztos vagyok benne, hogy nem fogja megbánni!!
Elmentünk egy esti buszos  utazásra, hát oda fagytam a székhez. A szél csapkodta a hajamat, nem volt nálam sapka... gondolhatjátok a gépemet elő se akartam venni fotózni.
Természetesen nem telik el utazás anélkül, hogy ne találkoznánk véletlenül magyarokkal. Reggeli sétán során egy belga magyar párossal futottunk össze, este meg a buszon egy idős házaspár ült előttünk. A statisztikánk ezennel itt is mutatja, mi magyarok mindenhol ott vagyunk!

Az európai szállodákhoz képest itt nem opcionális a reggeli. A legtöbb szállodában nincs reggeli. De a városban rengeteg hely van ahol friss, amerikai stílusban ehetünk. A szállodánk mellett találtuk egy ilyen helyet, ami már 6-kor nyitva van. A pulthoz vagy az ablakhoz boxokban ülve ihatjuk a friss narancslét, és a kalóriadús palacsintát, gofrit, bundás kenyeret...stb. A pincérek általában nagyon segítőkészek, rendesek. A legtöbb ember az utcán itallal a kezében mászkál. Nagy adag kávét vagy valami cukros löttyött isznak.

Etióp, ukrán, román... tök mindegy milyen nemzeti gyökerekkel rendelkezik mind jó fej. Mindegyik életébe belecsöppentem 10-15 percre. A román, aki Vegasban vitt minket mesélt egy viccet, egy fiatal szép lányról, aki sétált Vegasban és meglátott az utcán egy drága autóban ülő jóképű férfit. Leszólította, sexeltek egyet és a lány megkérte a gazdag férfit, vegye el feleségül, mindent megtesz, hogy boldoggá tegye....erre a válasz: én csak egy sofőr vagyok..
Ugye az utazást egy etióp női sofőrrel kezdtük, aki üvöltözött egy másik az autóját parkoló hölgyikével és azt se tudta merre menjen a lelkem... aztán egy másik taxis aki foglalt volt, de látta hogy a környéken egy darab taxi sincs és várakoztunk a taxira hárman, a semmi közepén, mondta hogy beszól a központba és a taxi kb 5 perc múlva már ott is volt.
A vegasi taxisok között volt szintén  egy etióp, aki nagyon vicces volt. Elmagyarazta, hogy amikor ide kijött dolgozott casinoban krupiéként, de nem csípte a sok hülye embert...mondja, hogy a taxizás jobb, itt senki nem marad az autóban 30 percnél többet, mint kliens. :)

Nem volt wifim Las Vegasban. Tegnap este értünk vissza San Franciscoba, ahol 2 napra maradunk még és megyünk haza... eddig nem hiányoztak a fiúk, de ma reggel láttam egy kisfiút, kb mint Márk...hát könnybe lábadt a szemem...ideje haza térni és jól megölelgetni őket!!! Jut eszembe tegnap ajandékba kerestünk nekik a Gruból azt a 2 sárga figurát...most már tudom, hogy carl and dave (ha jól emléxem)..a franciáknál mignonoknak hívják. Végül a reptéren sikerült beszerezni őket!! Visszatérve Las Vegasra, ami a filmekből nem jött át nekem: hatalmas, iszonyú hosszú a Strip, ahol a híres épületek vannak. A filmekben nem érződik Vegas édes, kajaszaga, a sok zabáló ember, a vásárlásra ösztönző reklámok, a rosszul öltözött amerikai túristák, hajléktalanok minden sarkon, a szállodák, casinok érdekes édeskés, erős illata...stb.
Ami átjött, luxus, gyönyörű nők, jól öltözött gazdag pasik, csillogás...na ezzel pont nem találkoztam, mint túrista. Hogy miért? Biztos rossz időben voltam rossz helyen....ugye?

Folyt. köv kicsit később...

Indulunk Las Vegasba ma délelőtt. De mielőtt elindulunk egy kis élménybeszámoló. Tegnap reggel 5-kor bekapcsoltuk a tv-t, helyi adóra: KTVU, a hírek arról szóltak, hogy a városban előző este lelőttek egy fiatal srácot. Ma ismét volt egy gyilkosság a külvárosban. Aztán 2 rendőr meghalt egy autóbalesetben, egy pár napja történt gyilkosságról beszéltek ahol egy tizenéves lányt öltek meg, tűz egy családi háznál.....egy fiatal lány, aki 20 embert ölt meg!!!!! Eszméletlen, ez tényleg az NCIS.....aztán itt vannak a sokkoló buta reklámok.. a fitnessz, rá lehet keresni a Ucsatornán, amit egy órán keresztül reklámoznak t25. Azaz minden nap 25 perc őrült mozgás és komoly diéta...hát ki ne fogyna le ettől ??! Viagra reklám!!!!!!!Komolyan!! Xéni hasra esne a filmes tapasztalata után, ahogy ez meg van csinálva....és még nem beszéltem a rengeteg healthcare reklámról!
Ennyi! Puszi mindenkinek!

Egy hosszú nap van mögöttem, ami inkább pozitív volt. Már reggel 4 óta ébren vagyok. Így korán elkezdtük a napi programot. Először is elmentünk reggelizni, mivel itt a szállodákban szinte nincs reggeli. Európában hozzá vagyunk szokva a kávés, teás, műzlis, croissantos, lekváros kenyeres reggelihez, amivel itt bárhogy néztem a menüt nem talalkoztam egyikkel sem. A kávé és a narancslé soha nem fogyott ki a poharunkból, mert mindig újra lett töltve. A pincérek folyamatosan érdeklődnek, hogy minden rendben van e. Nehéz volt ellenállni a kalóriadús reggelinek, de sikerült...! ...azaz lekapartam a tejszínhabot és máris pár kalóriával kevesebb volt.. ;) Reggelizésre alkalmas hely: Ihop, kiadós reggeli 28$ és kaptunk egy kupont amivel holnap vissza mehetünk ingyen kajálni... Reggeli után béreltünk bicikliket és elindultunk egy teljes napot igénylő felfedező túrára. 30 km táv a Golden Gate hídon át egészen Tiburonig, ahol komppal jöttünk vissza San Franciscoba. Mindez 94$. (biciklibérlés 72$ és 22$ a komp)
A tegnapi helyhez képes, most sokkal szebb lakóövezetben jártunk, gyönyörű helyi stílust képviselő házakkal és szinte mindegyik kilátással az öbölre. Elmaradhatatlan hatalmas terepjárókkal a házak előtt. Na! Itt már el tudnám képzelni az életünket a gyerekekkel :) mindenfelé zöld és dimbes dombos helyek, gyönyörű kilátás.

Nagyon hosszú repülés, várakozás és taxizás után sikeresen teljesítettem az első napot... fél órás alvással. Most itt 19 h van, ami otthoni idő szerint reggel 4.
Az első benyomásom már meg van az új, azaz elavult világról. A taxisofőr csaj hosszú kacskaringózas után idegesen ordítozni kezdett az előtte álló autóval, ahonnan kikiabált egy nő és folyamatosan lekurvázták egymást, amíg el nem távolodtunk egymástól annyira, hogy ne lehessen hallani a folyamatos inzultációt...na, itt már egy amerikai filmben éreztem magam...
Az elavultat az elején azért írtam, mert nagyon ráférne a városra egy kis felújítás. Kis modernizáció.
Aki nem volt még amerikában, de volt már eurodisneyben, annak nem lesz idegen a hely. Az emberek tényleg elhízottak és igényesnek éppen nem mondhatóak. Szerintem a magyar nagyvárosokban ezerszer jobb élni. A járó kelő emberek legtöbbje kezében jégkrém, kóla, kávé, szendvics... lóg. A turistáknak meg fényképezőgép...

Amerika, jó volt ez valaha a 70-80-as években....de mostanra csak egy súlyos problémákkal küszködő ország, és a régi fényüket próbálják polírozni.

A taxiban ülünk és a reptérre tartunk. Eddig minden rendben. Semmit sem felejtettem otthon. A legfontosabb a fényképezőgépem és az útlevelem....és természetesen A Társ, akivel osztozom az utazás örömeiben.

Tegnap gondom, bajom, gyerekem, férjem hatra hagyva elmentem kirugni a hambol...persze nem egy szombat esti laz volt. Egy két gyermekes, baratnömmel elmentünk délutan kavezni. De ha mar egyszer elszabadul az ember, akkor tisztességes helyre illik menni. Igy jutottunk el a rue de Rivolira, a forro csokoladéjarol hires Café Angelina-ba. A helyröl annyit érdemes tudni, hogy 1903 ota létezik és az alapitoja egy osztrak volt. Sok hiresség megfordult mar itt, emiatt is érdemes nyitott szemmel jarni errefelé.
Par perces sorban allas utan sikeresen helyet kaptunk, persze a hely tömve volt, és amolyan parizsiasan, intimitas nélkül, a könyököd éppen hogy nem érinti a szomszéd asztalnal ülöét...
Timivel persze megallas nélkül beszélgetünk, témank kifogyhatatlan. Kihasznaljuk, hogy most nincs gyereksiras, pelenkacsere miatt félbe szakadt mondatok, témak....mondanom sem kell, ömlött belölünk a szo!
Az étlapra pillantva enyhén megallt bennem az ütö. Az ülöhelyre varva, kecsesen sorakoznak a szines, incsiklandozo sütemények egy üvegvitrin mögött. Mondhatnam, hogy mindez csak marketing! De jol csinaljak! A haz specialitasat mindenképp meg akartam kostolni. A neve is egészen jol cseng: MONT BLANC...jo, akkor kérek a hirhedt forro csokibol és egy ilyen izé blant! Meglepöen nyugtazom, hogy a mosoly nélküli pincérlany néhany masodperc alatt megérkezik a süteményünkkel, ami nem azért van mert hirességeként szerepelünk a parizsi lapok cimlapjan, hanem mert gyorsan "tul akarnak lenni rajtunk", hogy minnél több vendéget tudjanak fogadni...ez is egyfajta turistaüzem.
Nos, kérem megosztom veletek a tapasztalatom. Elnézest azoktol akik a parizsi sikkes kavézokat imadjak. En inkabb elüldögélek egy kevésbe ismertebb csendes helyen, ahol a masik asztalnal ülö nem lat a szamba! A gasztronomiai élményem pedig a következö: a sütemény, amit ettem, otthon is egyszerüen elkészithetö és akar hivhatnank Kékesnek is... fogsz egy diszpapirt, amolyan muffinosat, beleteszel egy karacsonyrol maradt habkarikat, arra ranyomsz tejszinhabot, és a tetején gömb formaban szépen elhelyezed a geszetnyepürét...ezért Parizs belvarosaban elkérnek 7 eurot! Plussz a kihagyhatatlan forro csokoladé, ami nem nyerte el tetszésemet szintén 7 euro volt. Az életem eddigi legjobb forrocsokijat Debrecenben ittam meg tavaly karacsonykor.

Kövérség, hajhullas, rendszertelen menses, magas koleszterinszint, és sok sok mas tünet. Betegség neve PCOS. Eddig nem volt fontos, de most mindent meg akarok tudni errol az utalatos korrol. Itt az ido, eldontottuk, Guillaume és én csaladra vagyunk. De hogyan fog összejönni igy? Egyébként sem védekezünk mar egy éve. Babalatogatoba megyünk, s ott megkérdezem az ujdonsult anyukat, hogy az ö dokija nem tudna-e rajtam segiteni? Dicséri az orvosat, és biztat. Atnyujtja a telefonszamat. Randevu, kivizsgalas, vérvétel, randevu, injekciozas, randevu.
Honapok ota megy a szurkalas, 15 napon at minden este, ugyanabban az oraban. Mar nem stresszel mert megszoktam. Néha bant, hogy miért nem lehetett ezt “temészetes” uton megoldani? De nem! Mar a 4. probalkozast kezdjuk el. Minden alkalommal hatalmas izgalom, hogy most vajon mi lesz. A negyediket mar rutinszerüen csinalom, de azért nem lelkesedem. A doki persze latja a hangulatvaltozasom, és azt is érzi, hogy belefaradtok. Ezt magamban kell lerendeznem. De talan most sikerül, és ha nem? Akkor lehet hogy évekbe telik mig összejön valami? Guillaume sem fiatal mar, a szüleirol nem is beszélve. Szeptember van, és hogy lekössem maximalisan magma beiratkozom egy rajztanfolyamra, ujra felveszem a harcot a franciatanulassal, és probalok maximalisan aktiv életet élni. Eljön a nagy nap mikor össze kell melegedni. Gyere Draga! Fontos küldetésünk van! Egy életre szolo projekt! De megrendelésre nem olyan kellmes egyikünknek sem. Minden össze jatszik, és inkabb bevagom a durcat. …te hülye! Most nem teheted!! Ez nem a megfelelo pillanat! Cselekedni kell, nincs helye a hisztinek! Hajra!
Közben eltelt 66 nap az esküvö ota, ünnepelünk baratok közt. Nagy bulit csapunk, mindketten jol kitomboljuk magunkat! Par napra megint ünnepelünk, csak akkor a Kedvesem anyukajanak 60. szuletésnapjat. Ott azért mar kevésbé vagyok formaban, nem is azért mert nem lenne kedvem, de minden egyes tancnal a tarsasag fürkészve néz ram! (Marie-José menye, nézzétek!) Nem szeretem! Feszéjezve érzem magam. Masnap kezdek csak szamolgatni magamban, ez nem lehet igaz, de talan most…de nem akarom magam elbizni. Aztan megosztom titkos érzésem Guillaume-mal is, lehet most sikerult! De nem akar benne hinni, mert minden egyes alkalommal ezt mondom. Oké, varok még holnapig. Haza érkezve gyorsan elöveszem a naplomat, amiben mindenröl feljegyzést keszitek. Es lam, mind a 3 probalkozas alkalmaval mar a 3. napon volt valami és most semi..;siri csend a szervezetemben. Valahol mashol dolgoznak? Ütögetnek, kopacsolnak, készitenek elö valakit…. Jo, jo varok még ma este és holnap meglatjuk! Izgatottan feküdtem le, abban a reményben, talan holnap pozitiv eredményem lesz. Masnap kora reggel rohanas a gyogyszertarba. Szerencsére egyedül vagyok itthon, igy nyugodtan megcsinalom a tesztet. Nem mondom, hogy teljesen ellazult allapotban vagyok, a szivem csak ugy kalapal.
Leulok a szamitogép elé és varok. Nézem, az elso csik ott van, szivodik tovabb a papiron a nedvesség, és szép lassan a II csik is elöjön. NEM HISZEM EL! SIKERULT!!!!!! Elküldök nyomban egy sms-t szerelmemnek, de csak ennyit:” + “
Megértette vajon? De hamar megkapom a valaszt, vicces, mert angolul
“are you serious…? “
SZERETLEK Guillaume!

Eltévedtünk, pedig biztos volt benne, hogy az Arts et Métiers metromegallo ezen a sarkon van. Mar igy is elkéstünk! Nekem minden bajom van, mert az uj cipöm sehogyan sem akar betörni. (vagy az en bokammal van gond?) Lassu szenvedéssel vizholyagosra dörzsöli a sarkamat és a bokamat!
Felveszem a közönyös, durcas arcomat, tudom ki nem allhat ilyenkor, de most mas nem segithet rajtam! A judo vbröl viharoztunk el, de oda is késve érkeztünk! Sajnos a magyar csapatot teljesen lekéstem! Most ezért ez a haragos allapot! Vasarnap lévén imadok lelassult tempommon lassitani még egy kicsit, a vasarnap mar csak ezt hozza ki belölem!
Ah, meg van! Egy metroval odébb van! Oké, de vissza felé bizony én itt letanyazok, nem mozdulok egy tapottat sem! Jössz értem kocsival, mert a cipöm nem valami kedves a labamhoz!
De ezt magamban tarottam, nem tanacsos felbosszantani az alvo oroszlanomat!
Ah, megérkeztunk a kavézoba, leültünk a baratokkal korulvett asztalahoz. Puszi puszi, szigoruan balrol jobbra! A franciak mar csak ilyenek! En egyszer majdnem lecsokoltam igy a legjobb baratok egyikét! Most viszont otthon, Magyarorszagon vannak problemaim a puszikkal!
Tehat balrol jobbra! Mindenkit ismertem kiveve azt a kinait terhes nöt nem! A sarokban ült, hosszu hajat allandoan dobalta, kicsit zart ajkakkal mely hangon jokedvuen vihoraszott!
Igen! Kitalaltad kedves olvaso, o lesz torténetem kulcsfiguraja! Kicsit viccesen ereztem magam, mert a ferfiakon vegigvizslatva megallapitottam, hogy mind francia volt, de a noi szekcio egy kinaibol egy japanbol es egy kismellu magyar nobol allt!
A kedves kis csapatbol egy par lelkesen meselte, hogy ok mennyire szerették Budapestet, es hogy Pésh-en is jartak, meg Szhŕpronban!
A kinai lany kiguvadt szemmel hozza tette, hogy o is jart az en kis hazamban, Budapesten!
Kis szunet utan, megjegyezte hogy a csehek fovarosa sokkal jobban bejott neki, “.....hmmm hogy is hivjak???” “Praga...” ”Oh, igen Praga!!!Imadtam! sokkal romantikusabb, mint Parizs!”
Hosszas szunet utan ujra megszolalt kedvencem, s kidulledt szemet meg jobban ramszegezve, harsogva hozza tette, hogy egyetlen egy dolog maradt meg benne Budapestbol, hogy a budapesti noknek milyen hatalmas melluk van!
No a hagulat tetofokara hagott, s mindenki a reakciomra vart! Legszivesebben a kolammal jo nyakon zuditottam volna ezt a not, sot, az osszes asztalon levo folyekony hallmazallapotu lotyot a kepebe nyomtam volna! De eltekintettem a korulmenyek miatt, mivel 6 honapos terhes.(egyebkent sem vagyok egy csatarozo szellem)
Kellemes par perc utan, mikor mar lehiggadt bennem a duh,s probaltam bekapcsolodni egy rendes beszélgetésbe, kedves ferdeszemu baratnonk ujra tamadasba lendult! S kozolte a tenyeket, hogy Magyarorszag micsoda szexgyar, es hogy a pornoipar tulajdonkeppen hozzank kotheto
Az elkovetkezo percben kerdese felém: Ja, és hogyan jöttetek össze a kedveseddel?
Erre a Draga gyors reakcioja: “Ah, tudod ott forgattam!” “...”

....(no comment)

Igen, ugye milyen egyszeru, ha az ember kis orszag allampolgara? Persze errol volt egy vitank a francia kedvesemmel...de ezt majd egy masik cikkben! Koszonom, hogy elolvastad!

A kezdet olyan nehéz…kell az indulashoz a kello “loket”, az elso mondat, az elos szo, mert anelkul nem tudom elkezdeni iromanyomat. Mar nagyon rég varom ezt a pillanatot, s most pedig kéretlenul leultem a gep elé, és elkezdtem irni, mert mar tovabb nem varhatok.A baratsagot céloztam ma targyul, azért mert szeretném mindenkivel megosztani az érzést amit egy barat tudata taplal az emberi agyban! S mindazt amit egy barat véghez visz értünk. A puszta létével megkönnyiti életünk hosszu, néha maganyos utjat. Latom benne mindazt a kitartast nehéz pillanatokban, a segito szot, a kedves mosolyt, amivel mas nem ajandékoz meg, csak egy igaz BARAT!
Egy barat, aki olyan, mint kotel egy hatalmas szakadék felett. Valamit osszeköt, két részt egyé alakit. Egy hidat képez, ami atengedi a segitség szelet a szakadékon.
Nekem is van ilyen zsinegem, egy, ami nagyon vastag kötélként nem is olyan régota, de annal inkabb körém tekeredik. Nem! Nem ugy mint egy kigyo, ami megfojtja aldozatat, s megeszi, ez annal kellemesebb. Ez a zsineg olyan lassan és észrevétlenul ivodott a lényembe.
Ha felidézem az elsö emlékeimet csak a zöld mellénye jut eszembe, s ahogy zavaraban mindig a hajat a füle mögé teszi. Sokat tanultam töle, persze az elsö idöszakban nem hittem hogy ez az a kötél, ami valaha is erösebb lesz majd mas köteleimnél…tudtam szükségem van az informacioira,amiket atad, de masra nem igazan szamitottam.
Tudtam, hogy minden nap talakozom vele, mindig leultem mellé, mint kicsi tanitvany a mesteréhez. De naprol napra hetrol hetre megvaltozott kapcsolatunk.
Ossehozott minket a fagy, az acsorgas, varakozas a buszra, a késoi haza menetel, az elszantsag, s mi minden mas még.
S egyszer csak elkezdtunk bizni a masikban, emlékszem pontosan mivel kezdodott. Kérdezgettem, s valaszolt, elmondta ovatosan a titkait,s én is elmondtam az enyéimet…. rajottunk, ez a beszélgetés megkönnyitette lelkünket. Ezek utan, ha nagy teher nyomta valamelyikünket, nem kérdeztuk egymást, csak mondtuk.
Késobb talan az volt mindkettonkben a legfigyelemremétobb jel, hogy a csendben semmi emberi reakciot nem mutatva is igazan jol érezzuk magunkat egyutt.
Nem hiszem, hogy nala onzetlenebb lénnyel valaha is talakozott volna az ember. (mindekinek ez a vélemenye rola, aki valaha is szoba allt vele) Olyan lélek lakozik benne, ami annyi jot és figyelmességet takar, annyit tanulhatna tole az emberiség. Annyi egyuttérzést, akarateröt, s segitséget....
Néha lelkiismeret gyotort,mert feltettem magamban egy csomo kérdést, amiket nem tudtam rola, s tudtam, hogy o pontosan tudja ezeket rolam ….szégyeltem néha, hogy nem éreztem magm annyira figyelmesnek vele szemben, mint amennyire o volt velem. Nem voltam biztos abban, hogy jo baratja tudok lenni. Aztan rajottem, hogy magatol sosem fog beszélni a maganéletérol, mert mindig alarendeli magat masoknak. Elkezdtem hat kérdésekkel bombazni, s akkor megismertem az igazi kotelet! Azt akit eddig csak a szamitogep szakértojének, mesteremnek, -akitol az infokat szuper intenziven vettem at- tartottam, elkezdett elottem kötélle fonodni mely elinditotta a hidat a lelkem felé, valami atkotést az életemben!
Akkor még ezt nem tudtam! Akkor még nem volt tiszta szamomra. Hittem, hogy ez is egy atlagos zsineg, ami ugyan ugy mint minden kotél egyszer tul kicsi lesz, tul vékonyra sikerul, s elszakad valahol. Mert hat van ilyen sok sok ezer az ember életében, nem igaz?
De most, hogy itt vagyok haromezer kilometerre a kotelemtol érzem, hogy idaig is elér, s elég eros ahoz, hogy minden korulmények kozott kitartson.
S hogy tavolodik az ido egyre jobban hiszem sokat dolgozott ejszakakon, nappalokon at, hogy ez a kotel ennyire eros es szakadasmentesre sikeredjen az o részérol. Olyan anyagbol kepezte ki, amely elszakithatatlan, vizhatlan, fagyallo!
Mikor ujra meg ujra talakozunk ez a kotél ujraéled az elhalt részein, s tovabb vastagodik a végeken.
Jo, hogy van! Ha haza zarandoklom masodik utam hozza vezet, s a legtobb idomet vele akarom tolteni. Ujabb csondben ujra s ujra erezhessem, hogy kerek a vilag, s igy jo ahogy van a kis kötélkémmel együtt!

Buenos Aires, 2006.01.05.

10 000 méter magasan a tenger szint felett sem aludtam még életemben, alattam pedig az ocean, s a Boeing 777 lassu moralylassal halad a célegyenes felé. 13 ora mulva oda is érünk! Bar ilyen sebességgel.... (900 km/h) Fáradt vagyok, sehogyan sem jön alom a szememre. Holnap mar ott alszom! – merengek izugatottan alvas helyett az apro takarom alatt, amit a masodosztályon egyszerü segitségképpen kaptam az alvashoz!
Ha jol ossze is huzom magam akkor sem sikerul tökéletesen becsomagolnom a testem a takaro ala.
Probalom becsukni a szemem, magam sem hiszem el, hogy mindazt látni fogom, amit eddig csak az otthon internetröl letöltött képeken keresztul lattam! ARGENTINA......a szo kiejtése számomra egyet jelent a kincs megtalalasaval, az abszolut teljességgel!
Ez igy könnyünek tünik, de zsibbad a bal lábam, kicsit összébb kéne kucorodni, csak ugy összehuzni magam, de nem lehet, még a svéd srác mellettem félre érti közeledésem, pedig öszintén semmi „egyéb” gondolat nem vezérel, csak is az alvasi poz megfelelö felvétele!!
Pillanatokon belül landolunk, még kiélvezhetem addig a légörvény örömeit! Valaki szenved a masik oldalon, én kicsit titkolom.
- Ah, semmi az egész.....-mondogatom magamban, miközben azon jár az agyam, hogy hogyan fogom megélni életemben elöször, hogy télböl nyárba ébredek fel.

Elsö élményem az egeszböl, -mivel agrár vér csörgedezik bennem-, az, mintha a kicsit tavaszias idöböl egy uborkasatora, vagy igy jobban hangzik, egy üveghazbal bemennél!
A reptérröl elindulva, szinte féltem barmihez hozzanyulni, a szülök jol berögzött intelmei fülemben csengtek:- Fiam! Ovatosan, ki tudja nem e fertözött!! Hat én aztan annyira ovatos voltam, fertötlenitettem a szallodaban a budi karimajat, papucs volt a labamon mikor tusoltam, és a luxus netovabbja, hogy asvanyvizzel mostam meg a fogamat!
Ennél ovatossabb mŕr nem is lehetne senki!

Hatalmas utazas elött altunk, elsö izben Buenos Aires felfedezésére indultunk. A nyari zaportol csurom vizesen sétaltunk vissza a szallodaba, de nem bantuk, hisz, ha ezeben a napokban otthon érne el minket a zuhi, kicsit sietösebbre vettük volna a tempot! Késöbb sokkal ovatosabban indultunk a napi kilometerünknek, a hŕtizsŕkban ezek utan mar nem csak asvanyvizet pakoltunk, hanem vizhatlan rucikat is! 18 ora ut var rank, irany észak, ahol részese lehetek a természet egyik kimagaslo csodajanak!
De elöbbb nézzük mivel is fogunk mi utazni. Hat nem a Hatvani Volan helyközi jarata, pedig eddig csak ahoz foghato buszféleségekkel talalkoztam, vagy rosszabbakkal. Emlékszem, Londonba 24 orŕig tartot kijutni Budapestöl, nekem szerencsém volt kiprobalni. Europa példat vehetne Argentina igen kifejlett tavolsagi buszhalozatarol. Mig a Londonba tarto busz semmi extra dolgot nem tartalmaz azon kivul, hogy draga, addig az argentin jaratok sokkal inaŕbb hasonlitanak egy repulögep fedelzetehez, igen kényelmes (cama) ledönthetö ülések vannak, teljesen ággyá tudod alakitani! Felszolgalnak ennivalot, egyszer este, egyszer pedig reggel (mivel ezek ejszakai járatok általában)! A jegy ara attol függ, hogy milyen buszt veszel igénybe: cama (teljesen ággyá alakithato), vagy semi-cama (félig dönthetö ülésekkel rendelkezö busz). Elégedetten leszallva a „cama” buszrol, idnulas a hotel felkutatására. Mar felkészitettem magam a legrosszabbra, mivel tudtam, hogy nem lesz nagy csoda!

Az ugy is lett! PACITA, ezt a nevet soha nem felejtem el! Az ajto alatt 5 centi rés volt, ahol el tudom kepzelni, hogy a hangyákon kivül mas tropusi bogárféleség is bemerészkedik! Az alvas igy szamomra hallozsakban, gondosan becipzarozva történt a 35 fokban! A zuhany rozsabol mindenhova jutott viz, ha ala alltam, csak a testemre nem! Mindegy, es elhanyagolhato probléma, s nem a luxus kedvéért jöttünk ide!
Masnap kisvonaton dübörgünk uton a vizesés felé! Csodalkozva nézem a gazdag növényvilagot és a vörös földet! Kiszalltunk valahol az öserdö közepén, irany 5 km hosszan gyalog a folyon atvezetö hidra, aminek a végén hatalmas latvany tarult elénk! Maga az Iguazu a teljes mivoltaban, erös robbajjal zudulo zöldes viztömeg! Mintha üdvözölt volna, ugy ölelt körbe a hatalmas vizparajaval! Csodalatos -gondoltam almélkodva!!!
3 nap utan szinet a kiépitett utakat teljesen bejŕrva szemtanui lehettünk mindannak, amit szerintem magyar szem alig ha lat! Sajnos magyar turistakkal az utam alatt nem nagyon talalkoztam! Ez elszomorito nem? Az amerikaiak, ausztralok, japanok és a nyugat europaiak mindenhol ott vannak, mint turista!
Akkor lesz Magyarországon jo politika, ha magyar honfitarsaim nem ugy tünnek fel a Föld összes orszagaban, mint „kivandorolt” munkasok, hanem mint turista!
Folytassuk utunkat tovabb!
Az Iguzu vizesés gyönyörübb a Niagaranal, megjegyzem nem én allitom, hanem az aki mindkettöt atta! Csak annak nagyobb a kampanya....ezek szerint! Ha barki meg akarja keresni a térképen Brazilia és Argentina hataran fekszik. Indulas tovabb! A busztarsasag kozli velunk, hogy Salta fele nincs kozvetlen jarat, muszaly megallnunk egyszer és masnap indulni tovabb! Mar uton az Andokba, Salta féle vagyunk, elol ulunk az emeletes buszban, ahol szinte legkondi sincs, és televizio sem! Az utobbi csak azért érdekes, mert mindenki mas elott ott magasodott a tévé, csak az elos sor volt kivaltsagos ebben! Mi nem lathattuk, csak hallhattuk a spanyol nyelvu filmeket! Isteni elmeny volt!

Hong Kong, 2007. 05. 9-16

Mikor a reptéren megcsap a paras, sos levegö, s beszivod a tüdödbe, mikor latod, a hatalmas felhökarcolokat uton a hipergyors reptéri mertorol, ahol reklamokat vetitenek egy lapos kepernyon, s azon elmagyarazzak, hogy a böröndöket hol helyezze el a kedves utas, s latod a kijelzön, eppen meg mennyi idö van a következö megalloig, akkor Hong Kongban talalod magad !

Pontos, preciz, keveredett nemzetek élnek itt együtt, ebben a hatalmas metropoliszban. Figyelnek a tisztasagra, együtt müködnek egymassal. A biztonsag naluk hatalmas kincs, amit meg is öriznek.

Venni egy jegyet s elindulni a komppal, ami a hatalmas felhökarcolok közé visz, par perc csak, de erdemesebb hajoval menni, mint metroval.

A latvany magaért beszél, épületek tornyosulnak felettem, nem birom a fejem az égbe tartani.

Elindulok utikonyvet venni, igy megis csak tanacsosabb utnak indulni felfedezni a varos szepsegeit. De lassan megéhezem, mert otthon ilyenkor van reggeli idö, megzavar az idöeltolodas, de nagyon jo, s csöppet sem banom !!

A reggelit egy erösen légkondicionalt Mc Donald’s-ba vetödve majszolom el. Közben olvasom a ujonnan vett utikönyvet. Fejemben a kész utvonal, s kezemben a térkép, elindulok hat a buszokkal, autokkal, zebrakkal, emberekkel teli forgatagban. Felfedezni mindazt, amit csak lehet a röpke par nap alatt, amit itt töltök.

Utam soran könnyen belejövök, hogy a magas tornyok igazan jo tajékozodasi pontok. Azt is megallapitom idöközben, hogy a jobb oldal az a bal, s ha megy at azebran akkor jobbra figyeljek elöször...hm, még jo hogy fel van irva az uttestre “look right”.

Az éjszakai kivilagitasa a szigetnek rabul ejtö. A fényeket jatékosan vissza tükrözö éjsötét tenger lehetöséget ad a turistaknak fotozàsra. En is élek a helyzettel ! Csodalatos !

A szallodaba visszatérve folyamatosan azt érzem, hogy nagyon nedves a levegö, s a legjobb öltözék a zuhany utan az a köntös, amit a hotel gardrobjaban felakasztva talalok. Mellékesen megjegyzem hihetetlenül lehütik itt a belsö tereket legyen az kavézo, etterem, bevasarlo központ. A levegö hömérséklete mindig 17 fok….

Masnap befizetünk egy turara, amit idegenvezetövel teszünk meg. A buszra almosan felszallva alig veszem észre, hogy a hatam mögöt fülemnek ismerös szavakat hallok…magyarok ! Ez mindig nagy meglepetés, ha barmerre vetödöm is a nagyvilagban.

Utamat igy mar egy középkoru magyar hazaspar is szinesiti. Elindulunk a nagy Buddha szoborhoz, amit rengeteg kis szines zaszlo hatarol. A kis csapatunk viccesen fel van cimkézve, ki a karjan, ki a polojan, de a szamok és a betük segitik a beazonositast, ha netalantan egy turista felcserélödne, vagy eltévedne. Az utunk vezet tovabb egy halasz falucskaba, ahol megtekinthetjuk a helyi piacot. Tobbnyire tengeri szaritott herkentyuket kaphatunk. A lakosok nem türik a fotosokat, én is probaltam egy idös nénit lencsevégre kapni, de eltakarta az arcat. Sajnaltam, mert jo foto lett volna.

Tavozasunk a szigetrol modern felvonokkal történik, a panorama fantasztikus ! Mellettem egy turista kollega ül, aki fél uton megszolit, egy « honnan jottél ? » kezdö kérdéssel. Mire felelek, s szoba hozza a sportot, ö amerikai futballedzöként dolgozik. Aztan kedvesen hozza teszi, hogy Indianapolisbol érkezett, s mikor felszalltam a buszra reggel, meg volt gyözödve arrol, hogy az egyik csapataban jatszo lany all elötte. Hm ? Teljes a hasonlosag ? Valoszinü, hiszen el van ragadtatva tölem. Megkér, csinaljunk fotot, mert szeretné megmutatni a hasonmasomnak.

Lassan végetér a hong kongi vakaciom, de mielott elhagynam a paranyi szigetet, felmegyünk a legmagasabb pontjara, s eltöltünk ott egy teljes delutant, varva a felhokarcolok éjszakai fényét. Sajnos az idö nem kedvez, nagy a para, s nem lehet jo fotokat késziteni. De Guillaume mar is felfedez egy bazasort, ahol megpillantja élete legszebb « GO » jatékat. Kétszer is neki indul, s végül sikeres alku utan megelégedve sétal a kis diplomatatàskàhoz hasonlito dobozkàval.

Az utolso este még összefutottunk a férjem egyik, sidney-ben élö francia baratjàval.

Kész nemzetközi ürallomas ez a sziget ! Nem ?

Bachy, 2007. 07. 21

Felébredtem, Bridget mellettem aludt, egy szétnyithato agyon, mereven, a racsok felett csak egy csik matracon. Kikusztam az agy szélére, halkan, hogy fel ne ébredjen. Fàztam, a konyhaban halvany fénye a nap korai szikrajanak, melengetem a hatam friss teàm tarsasagaban. Lassan elindulok zuhanyozni, mindjart 8 ora. Az egész haz csendes, halkan zugnak a hàztartàsi gépek, monoton az egész. A hütö hol ki hol bekapcsol, a jol megszokott tompa hangjaval. A zuhanyzas lassan telik, élvezem minden vizsugarat az almos testemen.Atgondolom közben az elkövetkezednö orakat, igen, ma kell az erö, at kell élnem minden pillanatat ennek a napnak, hiszen ebböl csak egy van, akar a születés. A csapot elzarva hangokat hallok. Lemegyek a földszintre, s megpillantom Brigi kocos fekete hajat, ahogy serénykedik a konyhaban, s késziti a reggelit minden karikas szemü, pizsamas lakotàrsnak.

Különos ez a tarsasag, nézek körül, gondolataim elvonva a mai nap izgalmairol. Azok ott a matracon boldogok, szabadsagon vannak ezen a heten, s vagyunk, bejarni Europat, latni a tenger szabdalta végét Europanak, ahol siralyok hivjak fel figyelmét az embernek, tavolban mar az oceàn vegtelen hullamzo csendje var.

A két pici, élvezi a külföldi nyaralast, s a hatalmas hazat meg a körülöttük lévö a megszokottol eltérö embereket, a franciat, s nem is sejtik, hogy a két szülö eröltetve probaljak egymas iranti hagarukat fékezni. Ugyan igy a legidösebb hazaspar ebben a kavalkadban. -Igen, ö ott az edesanyam. -Nem, nem beteg, csak par nap alatt lefogyott 10 kilot....mi? ja, a jo hazassag titka! -Igen, ök is “ugy “ vannak itt.

Hallgatok, mit? Zenét, s közben varom az autot, hogy elinduljunk a fodraszhoz. Evanescense. Ez kell most a fülemnek, nem a szuros megjegyzések. Oké, akkor majd telefonalok, ha végeztem, s jöhettek apuval sminkelni.-szolok Nikii növéremnek

A fodrasz percek alatt olyan sikeres hajköltemennyel ékesiti a fejem, amitol nagyon feldobott hangulatban indulok felvenni az erre a napra készult ruhamat. Megérkezik a két testvérem, és a smink utan Barbara meg Anett probalja ramkényszeriteni a ruham alatti férficsabito, amde nöi ketrec fehérnemüt. Jo, a ruha rendben, a harisnya nem csuszik, a smink nem hagyott foltot a ruhan. Guillaume elé allva könnyeket vélek felfedezni szemében, latom nagyon meg van elégedve valasztottjaval!...én is!

Indulhatunk fotozni! Irany Lille, de olyan gyorsan torténnek az esemenyek, hogy ram mamuszt kenyszeritenek, s magam sem tudom miert, nem ellenkezem, hanem felhuzom. Oh, jaj, de a fötéren kiszallva kacagasok, s mutogatasok érzékeltetik velem, hoppa, ez nem lesz egy kellemes fotozàs az életemben.....hm, sebaj, majd lesz mire emlékeznem! Rohanas vissza a szuloi hazhoz....nem érkezik meg a tanum idöben, nem értem! Mar mindenki itt van, miert pont ö késik? Kényes helyzet. De aztan megérkezik a csapat, félig bekötött nyakkendö, csapzott külalak. Par foto szülökkel, testvérekkel, tanukkal, s maris indul az auto, apam mellettem, anyu halkan az anyos ülésen. Tudom, hogy nagyon meghatodott.

Par puszi az ott varakozo kozeli hozzatartozoknak, s azon veszem észre magam, hogy mindenki tapsol. Ez most miattam van? Boldogsag sugarzik az arcokrol, felém fordulnak, s néhany szempart probalok becserkészni, kis biztatast remélve. Néhany hosszu masodperc, s a ceremonia kezdetét veszi. Gyorsan végig fürkészem, hogy a magyaroknak a kezében mindnek ott van e a rozsaszin fedlappal ellatott forditas. Aztan jöhet az IGEN! Alàiras! Gyürühuzàs! Csok! (Taps)

Jaj, kb 200 ember akar sok boldogsagot kivanni nekünk, mosoly és egy “merci”, jöhet a következö....Nem ettem, nem ittam, talan csak két falatot. De inkabb fotozzunk, akivel csak lehet. Barat a jobb oldalon, barat a bal oldalon, most mindkettö egyszerre.

“Ne! Ne oda nézz! A masikba is mosolyogj! Jaj, becsuktam a szemem! Még velem is, lécci!”

A vacsora helyszinére igyekszünk, faradt vagyok, szeretnék csak egy picit szunditani, inkabb becsukom a szemem, mint hogy vigyorogva beszélgessek.

Egy kis baki nem hianyzohat, Mayumi és Sebastien kis félreértés miatt követte azt az autot, ami szinétn fel volt diszitve, de a Guillaume-ot vitték a polgarmesteri hivatalhoz. Mivel nem tudtak hogy hol van a vacsora, én mondtam nekik, hogy kövessék a menyasszonyi autot....

A vacsora nagyon jol kezdödik, a vednégek mar mind helyet foglaltak, hatalmas taps és füttyszo mellett vonulunk be a terembe, mint ifju hazasok. Guillaume beszédet mond, én csak üdvözlöm a magyarokat. Aztan jönnek a barati beszédek. Elég viccesek lehetnek, mivel a francia tarsasag nagyon jokedvüen nevetgél. Sajnos én nem értek belöle semmit. Egy két kompromitalo foto elökerül a baratok altal kivetitett elöadason...

A desszert utan tancra perdülünk Guillaume-mal, keringözünk, de szinte improvizalunk. Az este tancos része igy elkezdödik. Nagyon jo a hangulat. Szinte mindenki tancol. Föleg Bogi, aki a tancparkett kiralynöje ! Az est fénypontja a PALINKA, amit a franciak ugy isznak, mint a vizet! Guillaume testvére 13 poharral ivott meg (mint késöbb megtudtam töle)....a 10 literbol ha megmaradt 3...

A magyar zenék közül a Dj elkezdi jatszani a ciganyzenéket, amire a magyar tarsasag java része tancra perdül ! Ez nagyon kellett ! Nekem pedig olyan jo hangulatom lesz töle, hogy arra a par percre teljesen kikapcsolom magam körül a vilagot, s egy euforikus allapotba kerülökve tancolok a magyar barataim közrefogasaban.

Guillaume baratai meglepnek minket, s beöltöznek mindenféle gatyiba, és egy vicces “edzötermi” aerobikot adnak elö, nagyon vicces!!!! J

Az elötérben egy fiatal lany vigyaz a gyermekekre. Kristof az aki ugy alszik, mint ha a sajat kis szobajaban lenne. Olyan kis artatlan, ahogy alszik azon a napozoagyon, betakarva egy pléddel...az ujdonsült apukak pedig babakocsiban tologatjak le-föl a kisbabakat.

A nagy ajandék egy tuzijaték, amirol én sem tudtam! Hihetelen gyonyoru! Az esö picit szemerkél, de ki banja, a latvany és a zene magaval ragado!

A vendégek 5 körül mar elszivarognak, Guillaume, Jerome és én maradunk még. A zene leall, a felszolgalok mar szinte mindent lepakolnak az asztalokrol, mire feleszmélek. Amig Guillaume elszalad penzt felvenni a Dj-nek én leülök egy székre, s elgondolkodom, hogy ennek a napnak is vége, amit oly nagyon vartam mar. Szinte kislanykorom ota tervezem, hogy ha férjhez megyek akkor mit és hogyan fogok csinalni. …elmult az életemben, ezen a napon ; 2007. julius 21-én, amikor vidamsag, szépség, szeretet, öröm, taps, gartulacio vett körül egész nap.

Nagyon szép esküvöm volt, nagyon boldog vagyok és nagyon elégedett. Nem csinalnék semmit sem masképp, minden ugy volt tökéletes, ahogy!!!